A mesterséges intelligencia korában is használjuk a józan eszünket

Ne becsüljük túl a mesterséges és ne becsüljük alá a természetes intelligenciát. A cégek, szervezetek versenyelőnyét még mindig a megfelelő emberek és a jó emberi kapcsolatok biztosítják – összegezte vezetőképző gyorstalpalónak is beillő előadása lényegét Berze Márton politológus, marketinges és kommunikációs szakember, aki hétfő este a Mathias Corvinus Collegium meghívására beszélt mindezekről a sepsiszentgyörgyi Fidelitas Hotel konferenciatermében.

Annak ellenére, hogy pár évvel korábban szenzációs technológiai újításként magasztalták az NFT-t, a kriptovalutákat és a VR-valóságot, mindennapjainkra ezek nem gyakorolnak maradandó hatást. S bár az említettek mellé még a mesterséges intelligencia (MI, vagy angol rövidítéssel AI) is felzárkózik, Berze Márton szerint nagyon veszélyes – és tévút is – technológiavezéreltté tenni gondolkodásunkat, jobb munkahelyeket és gazdaságot remélni ezektől. Bár 1820-tól – mióta erről statisztikák vannak – a GDP folyamatosan nőtt a világban, a múlt század hetvenes éveitől kezdve ez egyre csökken, ami kissé furcsa és ellentmondásos a páratlan technológiai fejlődés korában.

Valami gáz van!

A Holdraszálláskor az űrrepülőgép számítógépének a memóriája elfért egy floppyn, ma, az okostelefonok korában az USA-nak nincs működő holdprogramja. A repülés feltalálása és a holdraszállás között 68 év telt el, a holdraszállástól máig 55 év, de ebből az utóbbi fél évszázadból már hiányoznak a nagy áttörések, a valódi innováció – mutatott rá az előadó.

A 20. század közepi találmányok, a mikrochipek, internet, GPS-alapú vezérlőrendszerek elsősoran az USA hadiiparát kiszolgáló fejlesztések. A Szilicíum-völgyben az utóbbi években aránytalanul sokat költöttek catering-applikációkra, többet, mint a nukleáris fejlesztésre, alternatív energiaforrásokra – állította Berze, és nem állt meg a leépülés bizonyítékainak felsorolásával.

Az UNESCO adatai szerint a világon 750 millió ember analfabéta, és itt nem csak Afrikára, Ázsiára kell gondolnunk. Németországban is a lakosság 15 százaléka funkcionális analfabéta: nem képes megérteni, értelmezni az írott szövegeket, nem tud matekpéldákat megoldani. Az ilyen emberek nem tudnak a változásokra rugalmasan reagálni, együttműködni egymással, nem tudják naprakészen tartani a tudásukat, mindezek pedig kihatnak a termelékenységi görbére.

Elbutul az ember s elbutul a cég, még ha digitalizálódik is

Berze Márton Mats Alvessont (közgazdász, a svéd Lund Egyetem professzora) idézve azt állította, a funkcionális hülyeség most a cégekben is jelen van: nem azért, mert buta emberek vezetik őket, hanem mert a keretrendszer, a procedúrák, a technológiai függés ilyenné teszik őket és következményként eltűnik a kritikai gondolkodás.

Hol az ember, aki a technológiát magas szinten használja, úgy, hogy nem válik rabjává? – tette fel a kérdést Berze, aki szerint civilizációs zsákutcába tartunk. És miért? „Mert sokkal szexibb, vonzóbb és könnyebb egy külső megoldástól válni a problémáink megoldását, mint egy olyan hétköznapi dologtól, hogy emberként, főnökként hogyan működünk kapcsolatainkban.”

Jack Welchet, a General Electric legendás vezérigazgatóját idézve Berze Márton rávilágított, három lépés tehet sikeressé minden projektet:

1. Ha megtalálják a nagy „ahá-t”. Választani kell egy okos, könnyű, viszonylag gyors módszert, hogy megszerezz bizonyos típusú versenyelőnyt.
2. A megfelelő embereket kell alkalmazni a megfelelő helyre
3. A jó gyakorlatokat (best practice-t) kíméletlenül és folyamatosan keresni kell, majd átvenni és beépíteni, fejleszteni azokat.

E szempontok szerint a MI nem jelent versenyelőnyt, annak ellenére, hogy gyors, könnyen elérhető, sok információt feldolgoz, mégpedig azért, mert nem egyedi, nem tartós, nem személyes (azaz nem pont a saját ügyfelekre szabott) és nem stratégiai (mint pl. az IKEA, amely a tervezéstől a logisztikáig minden részterületet lefed). Legbeszédesebb példájaként annak, hogy mi nem az MI, és mi számít nála is sokkal többet, a kőleves meséjét hozta fel az előadó.

Az MI-t úgy kezeljük, mint a követ, az öregasszony azt akarja föltétlenül megszerezni, pedig az igazi versenyelőnyt az az intelligencia jelenti, amivel a katona kieszelte, hogy hogyan ehet ő egy jó levest. Ha a trendet meg akarjuk fordítani, a katonára, azaz okos emberekre, azok együttműködésére van szükségünk, vagyis természetes intelligenciára – következtetett Berze.

A kiemelkedően sikeres vezetők idejük 30 százalékát fordítják az emberekre: arra, hogy kit vesznek föl, és később, hogy kommunikáljanak. Matt Horseman szerint „ha a szervezet sikerét az emberek viszik előre, akkor annak irtó nagy a jelentősége, hogy kik csatlakozhatnak a szervezethez”. Középszerű emberekkel nem lesznek kiváló munkaközösség, de „ha magasra tesszük a lécet, kiszűrjük a butákat, presztízst nyerünk, a szervezet vonzó lesz a sikereseknek.”

Nagyon sokat kell beszélgetni a munkatársakkal (ismerni kell családjukat is), kapcsolatot és bizalmat kell teremteni, folyamatos visszajelzést adni a teljesítményre és a fejlődésben segíteni őket. A kapcsolatépítés vezet oda, hogy nem csak fenyegetéssel, vagy fizetésemeléssel tudjuk motiválni a kollégákat. Igy érhetjük el azt, hogy vezetőként legyen önbizalmunk, bízzunk meg döntéseinkben, az emberekben – állította az előadó.

Végül tegyük cégünket, szervezetünket tanuló szervezetté: keressük a jó gyakorlatokat, lopjuk el őket és fejlesszük tovább. Ezt meg lehet tanulni, árulta el a szakember. Olyan dolgokat kell gyakorolni, mint az asszociáció, kérdezés, megfigyelés, kapcsolatépítés, kísérletezés.

Gyakorlatban működhet, ha minden ötletünket lejegyzeteljük, ha saját szakmánk alapos ismeretén kívül nagyon nyitottan belekóstolunk teljesen más szakmákba is (ez segít az asszociációban), ha megfigyeljük, mi hogyan működik (az Oral B megfigyelte, hogy a gyermekek nem tudják, nem szeretik használni a felnőtt fogkefét, hát kifejlesztettek egyet csak nekik), építsünk kapcsolatokat és ne érdekből (a CPS kerámia úgy tudta fagyállóvá tenni kerámiáját, hogy egy spermafagyasztásról szóló előadást hallgatott meg a fejlesztő) és használjuk a világot laboratóriumként, szedjünk szét és rakjunk össze dolgokat – hallhatunk praktikus tanácsokat, melynek eredménye a természetes intelligencia fejlődése.

A nagy versenyelőny a maguk fejében van, csak használni kell. Győzzön a józan ész! – zárta előadását Berze Márton az éppen államelnökjelöltként kampányoló Kelemen Hunor szlogenjével.

Az előadást követően Veres Nagy Timea projektmenedzser ült le beszélgetni az előadóval. Párbeszédük során – amelyet a közönségből érkezett kérdések is terelgettek – szó esett többek között arról is, hogy helyes az iskolából kitiltani a mobiltelefonokat (bár azért a törvényhozóknak korosztály szerint is differenciálniuk kellene), mert a gyermekeknek elsősorban arra van szükségük, hogy megtanuljanak beszélgetni, kapcsolódni és együttműködni másokkal – még ha ők maguk nem is élnének ezzel az opcióval.

Ilyen kérdésekben igenis dönthet a társadalom is, de legalábbis lehet beszélgetni arról, hogy mi a társadalmilag kívánatos. Még munkahelyeken is meg lehet tiltani a Facebook és egyéb hasonló alkalmazások használatát, hadd beszélgessenek az emberek legalább az ebédszünetben a tiktokozás helyett.

Van közösségi döntésjog, és az államnak is van jogosultsága döntéseket hozni, de ahhoz egy nagyobb vízió, nagyobb perspektíva kell, nem részterületeken kell elszigetelt intézkedéseket hozni – egyezett meg kérdező és előadó. Az előbbire kiváló példa az, ami Izlandon történt a mentális és fizikai jóllét megerősítése érdekében: társadalmi konszenzusnak és kormányzati döntések köszönhetően kibővítették az amatőr sportolási lehetőségeket, megteremtették a közösségben dolgozás, tanulás lehetőségét és visszaadták a szakmunka becsületét is.

Fokozatosan betiltják a dohányárusítást, digitális méregtelenítő heteket szerveznek, és minderre azért került sor, mert nemrégiben még ott volt a fiatalok között a legtöbb elhízott, drogfüggő és alkoholista – mutatott rá a jó (bár kissé távoli) gyakorlatra Berze Márton.

Fotó: Bodor Tünde