Állhatatosság a Marson

A közelmúltban három különböző ország kutató eszköze érkezett a Marsra, illetve Mars körüli pályára. Február 9-én az Egyesült Arab Emirátusok Hope (Reménység) nevű orbitális szondája, 10-én pedig a Tienven-1 (Mennyei igazság keresése) kínai szonda keringő egysége állt pályára. Február 18-án az Amerikai Egyesült Államok Perseverance (Állhatatosság, Kitartás) nevű marsjárója landolt sikeresen.

Figyelembe véve az előbb felsorolt tényeket, joggal állíthatjuk, hogy 2021 februárja történelmi korszak az űrkutatásban. Az arab űrszonda feladata a bolygó atmoszférájának a feltérképezése lesz, nagyjából húsz kilométer magasságban keringhet majd a bolygó felszíne felett és feladatát két évesre tervezték, de akár 2025-ig is gyűjthet adatokat az égitestről. A kínai küldetés ennél komplexebb, amennyiben a bolygó körül keringő műhold egy leszálló egységet is magába foglal, amit majd május végén juttat a Mars felszínére.

A három küldetés közül a harmadik, a NASA programjában szereplő Perseverance feladatköre a legösszetettebb. 2020. július 30-án indították útjára, és összesen 471 millió km utat tett meg. A landolás több fázisból állt és kizárólag saját műszereinek használatával valósulhatott meg. A földi irányítás lehetősége teljesen kizárt volt, a fénysebességgel közlekedő rádióhullámok 11 perc 22 másodperc alatt teszik meg a távolságot a Föld és a Mars között. Így, mire a leszállásról küldött első információk a Földre érkeztek, a szonda már a Mars felszínén volt. Amikor a szonda a bolygó légkörébe érkezett, kinyílt egy fékező ejtőernyő, majd amikor a sebesség kb. 350 km/h-ra csökkent, levált a hőpajzs, majd az ernyő is. Innen egy rakéta hajtóművel ellátott „daru” veszi át a leszállás irányítását és helyezi a felszínre a hatkerekű járművet. Ezután a daru szerepet betöltő egység továbbállt, és egy távolabbi helyen lezuhant. Mindez kb. 7 perc alatt zajlott le, amit a szakemberek a „rettegés 7 percének” neveznek, lévén a küldetés kritikus pillanatai, amiről ráadásul csak 11 perces késéssel érkezett az „élő” közvetítés.

A helyszín kiválasztása sem volt véletlen. A 250 méter mély, 49 km széles Jezero-kráter helyén 3,5 milliárd évvel ezelőtt hatalmas tó lehetett, melyet a környékbeli folyók tápláltak. Egy ilyen „folyó” delta torkolatában landolt a Perseverance szonda, aminek fő kutatási célja az egykori (lehetséges) élet jeleinek, illetve a víz valamilyen formájának a feltárása. A holdjármű munkáját egy apró napelemes helikopter is segíti. Ez az apró szerkezet lesz az első légcsavaros repülő jármű Földön kívüli környezetben.

A landolást követő napokban a legfontosabb feladat a műszerek ellenőrzése és fokozatos beüzemelése. Itt említem meg a fedélzeti számítógép adatait: BAE RAD750 sugárzástűrő egykártyás számítógép, a processzor 133 MHz, Ram 128 MB, tárhely 4 GB. Akik valamelyest jártasok az informatikában, biztos azt hiszik, téves adatokat írtam ide, hiszen az egyszerűbb mobil telefonok is sokkal többet tudnak ennél. Akkor a világ egyik legdrágább (közel 3 milliárd USD) járművéből miért spórolták ki a legújabb technológiát? A válasz egyszerű: biztonság. Inkább egy jól bevált, kipróbált készülék, ami biztosítja a hosszú távú aktivitást, mint egy újabb fejlesztésű technológia, aminek bizonytalan a tartós működése. És ha már a műszaki adatoknál tartunk, említsük meg a marsjáró méreteit: 3 m hosszú, 2,7 m széles, 2,2 m magas, 1025 kg tömegű, plutónium alapú mini atomreaktor szolgálja az energiát, ami több éven át biztosítja a készülék tevékenységét.

A Perseverance, vagy becézve Percy egyik különleges feladata a kőzetminta gyűjtése, amit viszont elődeitől eltérően nem helyben elemez, hanem földi, jól felszerelt laboratóriumokban fognak kiértékelni. Hogy mikor és hogyan kerülnek a minták a Földre, még nem tisztázott, egyelőre csak „dobozolják” arany bevonatú hengerekbe, megjelölik a helyszínt és majd 2030 táján egy másik küldetés keretében gyűjtik be. Egy másik kísérlet az oxigén előállítása a légkörben található széndioxidból. Bár a műszerek nem igényelnek oxigént, a kísérlet távlatokba mutat, amikor emberek látogatnak majd a Marsra.

Végül egy érdekesség. Mint tudjuk, a szomszéd bolygón már évek óta ember alkotta tudományos eszközök működnek. Egyik ilyen szerkezet az InSight, amelynek érzékeny szeizmométerével a Perseverance hőpajzsának és rakéta motoros „darujának” becsapódási rengéseit mérhették.

Ami pedig a földi észlelő és irányító csapatot illeti, munkaidejét teljesen át kell alakítsa legalább a következő két évre, amire a marsjárót tervezték.

Az biztos, hogy a közeljövőben még sokat fogunk hallani a vörös bolygóról az űrszondák kapcsán.

Koszta Zoltán