Csernobil „emléke” ma is mérhető

Tegnap, április 26-án emlékeztünk a csernobili atomerőmű-baleset szörnyűségeire: 34 év távlatában még mindig hevesebben dobban az ember szíve, ha arra gondol, hogy miként próbálták az akkori nagyhatalmak megőrizni a látszatot, hogy minden rendben van, miként vonultatták fel május elsején a tömegeket, akik az otthon biztonságában kellett volna maradjanak. Az évforduló kapcsán dr. Incze Réka háromszéki születésű környezetvédelmi szakembert, tanárt kérdeztük arról, hogy mérhető-e ma is a katasztrófa hatása, mit kell, és mit nem tudunk a radioaktivitásról, illetve hol találkozunk a mindennapokban a radioaktivitással, a radonnal, milyen hatása van ennek az egészségünkre.

– Mondana pár szót a csernobili atomerőmű-balesetről? Romániát ez miként érintette?

– 1986. április 26-án történt a nukleáris energia békés felhasználásának legnagyobb balesete az ukrajnai (akkor Szovjetunió) Csernobil város mellett. A radioaktív szennyezés a meteorológiai tényezők közvetítésével hamar terjedt. A legérintettebb országok Ukrajna, Fehéroroszország és Oroszország, valamint Svédország, Norvégia és Finnország voltak, de néhány nap alatt elérte Közép-Európát, a Balkánt és a Mediterrán térséget is. A radioaktív felhő Romániába, a robbanást követően körülbelül 3 napra érkezett, és több mint 20 féle radioaktív elemet hozott. A kezdeti időszakban a legjelentősebb radioaktív szennyező anyag a jód volt (131-es izotóp). Kicsit megkésve, de azért kaptunk akkoriban jódtablettát, hogy ne a radioaktív változattal teljen fel a szervezetünk, hanem a stabil formával telítődjön. A jódszennyezés nyomán különböző megszorításokat vezettek be, például a tejtermelésben: a tej egy részét tejporrá alakították, és csak azt követően értékesítették, miután elbomlott a radioaktív jód. Mivel a jódnak rövid a felezési ideje (8 nap alatt feleződik radioaktív bomlással), így körülbelül 80 nap alatt eltűnt a környezetből.

– Mérhető-e ma is a katasztrófa hatása?

– A jóddal szemben bizonyos radioaktív elemek hosszabb felezési idővel rendelkeznek, például a stroncium 90-es izotópja, illetve a cézium 137-es izotópja esetében ez az idő megközelítőleg 30 év. Ez azt jelenti, hogy annak a mennyiségnek, ami jött Csernobilből, még közel fele itt van. Saját méréseket is végeztünk a céziumra vonatkozóan: Bálványos környékéről begyűjtött fakéregből és talajmintákból elemeztük a céziumot; a lényege a tanulmánynak, hogy műszerek segítségével kimutatható ugyan, de a mennyisége nem jelent veszélyt az emberi egészségre.

– Dióhéjban mit fontos tudni a radioaktivitásról?

– A radioaktivitás fogalom elvontságát fokozza, hogy érzékszerveink nem azonosítják a sugárzást: nem látjuk, nem halljuk, nincs szaga, azaz csak műszerek segítségével tudjuk kimutatni, és számszerűsíteni ezt a jelenséget. Részben a csernobili atomerőmű-balesetnek köszönhetjük, hogy a hétköznapokban a radioaktivitás gyakran negatív megvilágításban tűnik fel, noha számos területen veszi hasznát a 21. századi ember: például az orvostudomány, ipar, mezőgazdaság, régészet, balneo-turizmus terén, és sorolhatnánk. Erre mutatunk rá a „Tájékoztatókaraván a radonról, a radioaktív lakótársunkról iskoláknak és gyerekotthonoknak” projektünkben is, amely a Bethlen Gábor Alapkezelő ZRT támogatásával jött létre. A projekt során a radioaktivitás, környezet és egészség kérdéskörön belül a radon az épületekben témára fókuszáltunk. A tájékoztatókaraván elsősorban Kovászna és Hargita megyei iskolákat és gyerekotthonokat érintett, de bekapcsolódtak Maros és Bihar megyei tanintézmények is, sőt a Babeș–Bolyai TE és a Sapientia EMTE diákjai is interaktív érdeklődéssel fogadták az információkat.