A mesterséges intelligencia korában is használjuk a józan eszünket
Ne becsüljük túl a mesterséges és ne becsüljük alá a természetes intelligenciát. A c...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Stephanie Hayes, a fairbanksi Alaszkai Egyetem végzős hallgatója nyári munkán vett részt és a Northern Song nevű kirándulóhajón dolgozott, amely az alaszkai Kake falu közelében járt a tengeren, 2020. augusztus 7-én. A hajó általában különböző természeti látványosságok megfigyelésére viszi az utasait, például bálnamegfigyelő túra is szerepel a lehetséges utak közt. Az augusztusi napon néhány száz méteres távolságban egy csapat kardszárnyú delfint vettek észre, és az egyik furán csillogónak tűnt. Kissé közelebbről észrevették, hogy a kérdéses állat nem csillogó, hanem fehér.
Mialatt tovább csodálták a fehér orkát, amint a normál, fekete-fehér „bocimintás” csapatával (ez gyakorlatilag a közeli rokonságát jelenti) tovaúszott, Hayes tudta, hogy valami elképesztő különlegességet lát, mivel korábbi, még Brit-Columbiában elvégzett tanulmányi feladatai közt szerepeltek a kardszárnyú delfinek is.
„Összesen talán 8 fehér orkáról tudunk az egész világon, az, hogy ezek egyike délkelet-alaszkai, egészen rendkívüli!” – lelkendezett Hayes.
Dennis Rogers, a hajó kapitánya, aki gyakran lát vendégül kutatókat a Northern Song fedélzetén, köztük kimondottan a kardszárnyúakat vizsgáló szakembereket is, elmondta: „Ez volt az első fehér orka, amivel találkoztam, pedig több mint 45 éve hajózok a délkelet-alaszkai vizeken.”
Mivel a kapitány Petersburgben él, ablaka pedig az óceánra néz, a hajós eset után pár nappal otthonról, az ablakon kinézve, binokulárja segítségével sikerült még egyszer megpillantania a hófehér egyedet a csapatával. Telefonált Hayesnek, aki odahajtott és maga is megnézhette még egyszer a fenséges látványú tengeri emlőst, kb. 100 méterre a parttól.
Hayes, aki egyébként végzősként tintahalakkal foglalkozik az Alaszkai Egyetemen, elmondta, hogy a fehér orka egy leucizmus nevű genetikai elváltozás miatt fehéres (ez nem azonos az albinizmussal), ilyenkor az adott állatnak jóval a normális alatti mennyiségű pigmenttermelő sejtje van, ezért egészen halovány árnyalatot ölt. (Ilyen leucisztikus bundájú állat az alfajként nyilvántartott kermode-medve is.)
Hayes és Rogers kapitány egy kis nyomozás után kiderítették, hogy Brit-Columbiában kutatók már látták és regisztrálták a fehér orkát korábban.
A fehér kardszárnyú delfinnek neve is van: Tl’uk, ami azt jelenti a Csendes-óceán északnyugati régiójánál a part közelében élő szalis őslakosok nyelvén, hogy Hold. Az orka egy fiatal, 2 éves hím, és még együtt rója a tengert a szülői csapattal. Ha ivaréretté válása után elűzik fajtársai a csapatból, akkor hátrányára válhat a fehér szín, mellyel talán könnyebben elijesztheti egyes zsákmányait, például a fókákat.
Tl’uk csapata hatalmas vadászterületet jár be, egészen Oregon partjaitól Haines közeléig (ez az aranyláz idejéből ismert Skagway szomszédságában van) feljegyezték már e csapat megjelenését. A mostani alkalommal valószínűleg fókákra vadászhattak a LeConte-fjordban, Petersburg közelében.
Hayes számára ezt a különleges esetet az tette lehetővé, hogy a járvány miatt a nyárra tervezett tintahal-megfigyelő terepi munkája elmaradt, ezért vállalhatott a vakációján munkát a hajón. „Nem csak egyszerűen megpillanthattam, hanem láthattam vadászni a csapatával együtt, ez óriási szerencse volt, több annál, amit kutatóként remélhettem. Bízom benne, hogy a későbbiekben is megfigyelhetjük majd, és kiderülhet, hogy milyen élete is lehet egy hófehér kardszárnyú delfinnek” – tette hozzá Hayes.
(natgeo)