Miután picit szabadulunk a járvány szorításából, sokan tervezik, hogy nyaralni fognak. Régi jelenség, hogy a kellemes dolgokat, így a nyári pihenést is igen rövidnek érezzük, épp hogy csak elkezdődött és már vége is van. És ezzel senki sincs egyedül, olyannyira nem, hogy amerikai kutatók kifejezetten ezt a jelenséget elemezték.
Vizsgálatuk tárgyává – összegezte a ScienceAlert – nagy ünnepüket, a Hálaadást tették. Ezt az eseményt ugyanis mindenki ünnepeli az amerikai kontinensen, de nem egyformán várják az emberek. 510 embert kérdeztek meg online, arra kérve őket, mondják el, várják-e az ünnepet. Azután arról faggatóztak, hogy milyen messzinek tűnik, és milyen hosszúnak érzik az időtartamát. Mindezt egy 100 pontos skálán kellett bejelölni, ahol a nulla jelentése az volt, hogy nagyon rövid az ünnep, míg a 100-é, hogy nagyon hosszú. Az eredményen nem lepődtek meg: minél jobban várta valaki a hálaadási ünnepet, annál távolabbinak tűnt és annál rövidebbnek érezte. Úgy tűnik, ez esetben becsap az agy bennünket: a vágyakozás valamivel csökkenti az ünnep időtartamának érzetét.
Egy másik kísérletben arra kérték a résztvevőket, hogy képzeljenek el egy olyan hétvégi kirándulást, amelyen vagy szórakozás vagy kellemetlenségek várják őket. Ezután megkérdezték őket, hogy milyen messze van ennek az útnak a kezdete és vége, egy hasonló, 100-as skálát használva. A résztvevők 46 százaléka úgy értékelte a pozitív hétvégét, mintha egyáltalán nem lett volna időtartama: a skála használatakor gyakorlatilag ugyanott jelölték ki a vakáció kezdetét és végét. Összességében azt találták a kutatók, hogy az emberek hajlamosak a pozitív jövőbeli eseményeket (szemben a negatívakkal) különösen távolinak és rövidnek érezni.
