Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Miért utáljuk meg a kedvenc dalainkat, ha sokat hallgatjuk őket?

Miért utáljuk meg a kedvenc dalainkat, ha sokat hallgatjuk őket? Tech-Tudomány

Mindenki tudja, milyen érzés először hallani a kedvenc számunkat. Hirtelen libabőrösek leszünk, és úgy felvillanyozódunk, mintha elektromos áramot pumpálnának a vérünkbe.

Aztán az érzés idővel megfakul; minél többet hallgatjuk a dalt, annál kevésbé tudja előidézni az elsőre érzett hatást. A toleranciánk idővel olyan magasra nő, hogy egy idő után már egyenesen utáljuk az adott számot, és egészen másfajta hidegrázás fog el, ha meghalljuk.

Ahogy a csokitortától is meg lehet undorodni, ha túl sokat eszünk belőle, ugyanúgy a daloktól is csömörünk lehet. De mi ennek az oka? Pontosan senki nem tudja, de több elmélet is van, ami magyarázatot adhat a jelenségre.

Az idegkutatók szerint az agyunk két fázison megy keresztül, ha egy lúdbőröztető számot hallunk. Az agy jutalmazási rendszeréhez tartozó terület (caudate nucleus) bizonyos elvárásokat támaszt egy dal felépítésével kapcsolatban, míg egy másik agyterület, a nucleus accumbens endorfint szabadít föl. A szakértők szerint minél jobban ismerjük az adott dalt, annál kisebb lesz az agyi aktivitás a nucleus accumbens területén – vagyis nem indul be az endorfin-tűzijáték, ami a dallal összefüggésbe hozható érzést okozza.

Hirdetés
Hirdetés

Dr. Michael Boshner, a Sheffieldi Egyetem szakértője régóta foglalkozik a zenehallgatás pszichológiájával. Boshner több kísérletet is végzett, amik azt bizonyították, hogy az élvezeti érték csökkenni kezd, ahogy elmúlik az újdonság varázsa. De ez csak az egyik része a történetnek; az is fontos szempont, hogy a több szólamból álló, komplexebb zenéket jóval nehezebb megunni, mert az agy mindig talál bennük újabb felfedeznivalót.

„Az összetettebb szerzemények hatása jóval tovább tart; nehezebb lesz megbirkózni vele, így fenntarthatják a hallgató érdeklődését. Az egyszerűbb zenék könnyebben befogadhatók, de gyorsabban is veszítenek a varázsukból – mondta Boshner, aki a Queen slágerével, a Bohemian Rhapsodyval illusztrálta a jelenséget.

„A régóta tartó népszerűség oka részben a harmóniák, ritmusok és dalbetétek komplexitása lehet. Hat percig tart, de már elsőre meghökkenti a legtöbb hallgatót, és a progresszív rockzenei betétek forradalminak számítottak, ráadásul nem követték a korabeli sémákat. De még 40 évvel később is ez volt a Queen legnépszerűbb dala, többször vezette a toplistákat, és még ma is úgy emlegetik, mint az egyik legmeghatározóbb dalt a közelmúlt zenetörténetéből. Ezzel szemben rengeteg fülbemászó dal, amiknek egyszerűbb struktúrája és kevesebb rétege van – például az Eurovízió-slágerek – gyorsan feledésbe merülnek, noha rövid távon népszerűek voltak. Ennek az lehet az oka, hogy bár könnyen befogadhatók, jóval kiszámíthatóbbak, és több szempontból sem annyira élvezhetők.”

(Index)

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás