Mihez kezdünk a kozmikus hulladékkal (is)?

Akár tetszik, akár nem, be kell vallanunk, hogy jelenlegi társadalmunk szemetelő társadalom. S mintha a Föld nem lenne elég, lassan az űrből is egy nagy kukát varázsolunk. Egyre csak gyűl a kozmikus hulladék, és huszonöt év túl hosszú idő az eltakarításhoz. Az űrtechnológia jelenlegi fejlődése gyorsabb beavatkozást kíván.

Ezek a tárgyak főleg működésképtelen mesterséges holdak, vagy azok darabjai, alkatrészei, illetve azon rakéták végfokozatai, amelyek ezeket Földkörüli pályára juttatták. Méretük igen változatos. Az űrszeméttel foglalkozó szakbizottságok nyilvántartásában az 1 centiméternél nagyobb darabok szerepelnek, és ezeknek a számát mintegy 600 ezerre becsülik, ebből a 10 cm-nél nagyobbak száma meghaladja 20 ezret. Hogy miért fontos az ennyire apró tárgyak követése? Mert ezek sebessége elérheti a 10 km/másodperc sebességet, ami egy hagyományos puskagolyó sebességének 20-30-szorosa. De vannak több tonnás tárgyak is. Az eddigi legnagyobb méretű kozmikus hulladék az orosz Mir űrállomás volt, amit 2001. március 23-án, irányított manőverrel térítettek vissza a Földre. A hatalmas szerkezet nagy része elégett és megsemmisült a Csendes-óceán déli része felett, ám egy 12 tonnás darab az óceán mélyére került.

Mit lehet tenni?

A kérdéssel évek óta foglalkozik az ENSZ Világűrbizottsága (COPUOS) is, amelynek keretében az űrtevékenység hosszú távú fenntarthatóságával foglalkozó munkacsoport 21 ajánlást dolgozott ki. A jelenlegi ajánlások (nem törvények!) alapján, a használaton kívüli műholdakat 25 éven belül el kell távolítani pályájukról. A mai fejlődést figyelembe véve ez túl hosszú idő. Carine Claeys, az EU Külügyi Szolgálat (EEAS) keretében létrehozott Világűr Harccsoport (Space Task Force) vezetője nemrég egy párizsi konferencián azt javasolta, hogy a pályáról való letérítést a működés beszüntetését követően a lehető leghamarabb, vagy legalábbis ésszerű időn belül végre kell hajtani.

Egy japán halászhálókat gyártó cég kifejlesztett egy speciális, űrszemetet befogó hálót, ám ez az eszköz nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Drasztikusabb megoldás a műholdak katonai fegyverekkel történő megsemmisítése. Ez azt jelenti, hogy ballisztikus rakéta segítségével felrobbantják a nagyméretű, elavult kozmikus eszközöket. Az eljárás igen költséges, ráadásul nem tökéletes megoldás, hiszen csak feldarabolja és szétszórja a tárgyakat.

Az újabban pályára állított mesterséges holdakat és az őket pályára állító rakéta darabokat tartalék üzemanyaggal látják el, így távirányítással óceánok fölé irányítják, ahol a légkörbe érve elégnek, illetve a vízbe hullnak. A dolog persze ennél bonyolultabb, mert figyelembe kell venni a vízi és légi közlekedést is.

Különleges tárgyak az űrben

1965 júniusában az első amerikai űrséta (Gemini–4) során Edward White elhagyott egy fél pár kesztyűt. A kesztyű egy hónapon keresztül 28 000 km/h sebességgel keringett a Föld körül.

2006-ban Suni Williams egy űrséta alkalmával veszítette el Kodak DCS 760 fényképezőgépét.

2008 novemberében egy egész szerszámtáska szabadult el az STS-126 küldetése során. A táskát Magyarország területén is megfigyelhették a csillagászok. 2009. augusztus 3-án magyar idő szerint délután 3 óra körül lépett a Föld légkörébe és a Csendes-óceán felett semmisült meg.

Akit érdekel, a Stuffinspace ( http://stuffin.space/ ) nevű weboldal segítségével otthon, a fotelből is élőben követheti az aktív műholdak, űrállomások és az űrszemét cikázását is.

Koszta Zoltán