A végzetes esemény azonban nem hagyta nyugodni a kutatókat, akik vizsgálni kezdték a történteket. Eredményeiket a közelmúltban publikálták az African Journal of Ecology tudományos szaklapban.
„Az állatok magassága a vihar alatt megnövelhette az áramütés kockázatát, élő villámhárítókká változtatva őket” – mutatott rá Ciska PJ Scheijen, a dél-afrikai Bloemfontein-i Szabadállami Egyetem Állat-, Vad- és Gyepgazdálkodástudományi Tanszékének hallgatója a LiveScience online tudományos lapnak.
Tény azonban, hogy eddig egyetlen szakértői vélemény sem igazolta minden kétséget kizáróan, hogy a zsiráfokat könnyebben érhetik végzetes villámcsapások, mint más állatokat.
A most publikált tanulmány szerint villámcsapások négyféleképpen ölhetik meg az állatot: egyrészt közvetlenül, másrészt „oldalsó villanásként”, amikor az ívet találja el a testében, miután egy közeli tárgyba ütközött, harmadrészt az „érintési potenciál” révén is halálossá válhat, ha az élőlény közvetlen kapcsolatban áll a villámcsapás tárgyával, negyedrészt a villám képes halálos áramütést leadni az úgynevezett „lépéspotenciál” révén, ha a földön keresztül érkezik.
A zsiráfokat különösen kiszolgáltattak viharok idején
A dél-afrikai zsiráfok bokrokkal és fűvel körülvett környezetben pusztultak el, ám fák nem voltak a közelben. Miután egy kifejlett hím állat körülbelül 5,5 méter magas, egy nőstény pedig 4,3 méteresre is megnőhet, ezért könnyen a legmagasabb célpontokká válhattak a környéken.
„Mindkét zsiráfnak nagyon erős ammónia-szerű illata volt” – tette hozzá Scheijen, hozzáfűzve, hogy egy 2014-ben megjelent tanulmányban a kutatók korábban említettek már hasonló szagot a villámcsapás sújtotta zsiráf körül.
Évente állatok ezrei sérülnek meg villámcsapás következtében: néhány állat ráadásul sebezhetőbb, mint mások. Egy, az International Journal of Biometeorology folyóiratban közzétett, korábbi tanulmány szerint azok a leginkább veszélyeztetettek, amelyeknek az elülső és hátsó lába között nagyobb a távolság, mert a „lábuk a feszültséget irányító áramkör pontjaiként működhet, miután a villámcsapás a földet vagy egy közeli tárgyat érte”.
A földi áram okozta áramütés a leggyakoribb oka az állatok csoportos halálának elektromos viharok idején.A dél-afrikai zsiráfok esetében Scheijen arra a következtetésre jutott, hogy az idősebb nőstényt egy közvetlen villámcsapás ölte meg, míg a másik nőstény a körülbelül hét méterre található, valószínűleg oldalsó villanásból vagy lépéspotenciál következtében halt meg.
A tudós kiemelte azt is, hogy tekintettel arra, hogy a villámok általában magas tárgyakba csapnak bele, a zsiráfok magasságuk miatt különösen kiszolgáltattak a halálos áramütésnek.
(Origo)
