Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azért kíváncsi lennék, hogy éppen most, amikor a nagy író születésének 175. évfordulóját idézzük fel, hány rajongó emeli le a könyvespolcról, kölcsönzi ki a könyvtárból a palócföldi alkotó valamelyik ismert vagy kevésbé ismert munkáját. Van elég, Istennek hála, van, ami közül választani lehet, éppen annyi nincs, mint Jókainak vagy Jósika Miklósnak, de a dédunokája szerint ötven kötete jelent meg.
Az érdekesség kedvéért ide illesztem, hogy az első megjelent alkotása nemigen szokott szóba kerülni, holott a címe vonzónak tűnik (A batyus zsidó lánya), az utolsót pedig valamikor, talán nem is olyan rég még kötelező olvasmányként írták elő, ez A fekete város című csodálatos, filmvászonra is vitt regénye, amelyet részleteiben olvashattak korábban az akkor még érdeklődő olvasók, de az író már nem érhette meg, hogy könyv alakban is kézbe vegye. Ő meghalt 1910. május 28-án, a kötet pedig 1911-ben látott napvilágot.
A dédunokát faggató beszélgetésben eléggé szomorú tények is megfogalmazódnak. Többek között az, hogy a kézírásos írói hagyaték szomorú sorsra jutott, minden rendszerváltáskor akadtak nagyon szorgos, de tapadó kezek, végül az írástömeg a pénzügyminisztérium pincéjében kötött ki, ahol aztán a patkányok megtették az utolsó lépéseket is a megsemmisítés felé. Persze, ami megmaradt, az ma is igazi érték, annak dacára, hogy vannak, akik Mikszáthot is lapátra tennék, s ma igazán magyartanár a talpán az, ki rá tudja venni – no, nem kényszeríteni, ezt ki is merné megtenni? – diákjait Mikszáth-olvasásra.
Ugyebár, sokan tudják, főleg a régebbiek, hogy azért került egy szobra Illyefalvára, mert 1887-től öt esztendeig ennek a körzetnek volt országgyűlési képviselője. Bizonyára szerették, vagy inkább ő szerette választóit, mert a pletyka szerint – de lehetett igaz is, ismerve a képviselő humorát! – azt nyilatkozta egy alkalommal, hogy ő nem is jön le ide korteskedni, elég, ha a csizmáját leküldi, mert őt úgyis megválasztják. No, nem választották meg, a palóc humor nem vált be, de a székely makacsság sem oldódott fel, így került aztán újabb, közeli körzetbe, Fogarasra képviselőnek. A hosszúra nyúlt képviselőházi munkának számunkra fontos hozadéka, hogy sok emlékezetes műve éppen a Tisztelt Ház folyosóin hallott vagy a teremben elhangzott történetekből született. Nekünk hadd maradjon meg, hogy 1847. január 16-án született Szklabonyán, s ne restelljük kinyitni bármelyik könyvét, mert biztosan nem bánjuk meg!