Hamis hasonlítgatások

Tudtam, hogy jönni fog a Katalónia–Székelyföld társítás a román politikai sajtóban. Minden hihető és hihetetlen elképzelhető minálunk. A katalán népszavazás és a függetlenség kimondása után szaporán írtak is arról, hogy na lám, függetlenült a spanyolországi katalán nép, azzal el is menekült a kormány! Igen, azt valósággal lestem, mikor szólal a marosvásárhelyi Lazăr Lădariu, a kisebbség-szakértő. Minap kategorikus volt a Cuvântul Liber (Szabad Szó) lapban. És rövid. Utóbbi szokatlan.

A katalánokat egyszerűen a törvényes rend – lásd Románia – lázadóinak, a ló túlsó oldalára szottyant kalandoroknak nevezi cikkében, hangsúlyozva… Szóval a vigyázó demokrácia tekintetét tereli, terelgeti ma is a romániai magyarság lázadozgatói felé. Mondja, és tudom, elégedett vigyorgással mondja, hogy lám, a törvény az törvény, így kell eljárni helyesen. Már azt is sejtettem, hivatkozni fog egy lám-lám erejéig VI. Fülöp harmadéves spanyol királyra is, de nem, még nem ért el a monarchiáig.

Elfelejtik, valahogy elmulasztják azonban – a magyarok lázongásaira utalgatva-utálgatva –, hogy a katalánoknak autonómiája, önálló parlamentje volt, igen fejlett gazdasága spanyol viszonylatban, és egész sor önálló szervezete. Székelyföldnek azonban a hasonlítgatásban semmiféle autonómiája nincs Romániában. Még az anyanyelve is kivetve, megtagadva, be- és kitiltva. Hol állunk hát Katalóniától?

Szeretném sugallani most Romániának s abban Lădariuéknak azt az állapotot, amelyben leledzett Katalónia a függetlenség kikiáltása ELŐTT. Ugyanis Székelyföld három megyéje s annak népe autonómiát követel csupán, és az azzal járó természetes jogokat. Erről viszont hallani sem akarnak emitt, az Európai Unió innenső felében. És egyáltalán: Romániában csak arról akarnak hallani, ami a nacionál-soviniszta malmukra hajtja a vizet. Lădariu (Ládás lehetett egykor ez a név, na de hát egykor Hajdu Győző is magyar volt, egészen pici korában) teljesen megfeledkezett Katalónia mára függőbe került autonómiájáról.