Sej, haj, haj!

Gondban lennénk még akkor is, ha csak találgatni kellene azt, hogy Székelyföldön évente hány közösségi főzést szerveztek. Az ételfesztiválok közül a töltött káposzta, a pityóka, a gulyás, a kolbász, a bab, a birka, a hagyma, a puliszka, a kürtőskalács, a málna juthat eszünkbe, sőt a sör, bor, pálinka is, ha jól belemagyarázzuk. Ezen kívül se szeri, se száma a falu-, város- és megyenapi főzőversenyeknek. Mindemellett vagy mindezzel együtt a közösségi szabadtéri ünnepségek természetes velejárója, kelléke a lacikonyha, az étel- és italárusítás.

A szabadtéri sütés-főzés főszereplőinél, főleg alkalmi szakácsok némelyikénél megfigyelhető, hogy fedetlen fővel sürögnek-forognak a bogrács mellett, olykor hosszabb ideig az üst, fazék vagy lábas fölé hajolva. Nem ritka, hogy (ráadásul) az illető személy – lány, hölgy, fiú, férfi – bolyhos felsőruhát visel, olyant, ami könnyen „mosztikál”, apró szálacskákat hullajt. Étvágyrontás szándéka nélkül meg kell jegyeznünk, ez szabálysértés, ami kellemetlenségeket okozhat. A nyári meleg légáramlatban vagy (és) szellőben, esetleg erősebb szélben nagy az esélye annak, hogy a fedetlen üst, lábas, fazék stb. körül serénykedő szakács fejéről, hajszál (hacsak nem tar), ruhájáról szövetszál hulljon, sodródjon az edénybe. Majd onnan a vendég tányérjába. Kínos, ugye?

Nem föltétlen fóbia, nem is szó szerinti szőrszálhasogatás, ám a közélelmezés szabályainak értelmében a szakácsnak és élelmiszer-ipari dolgozónak kötelező a fejfedő (kalap, sapka, csuklya, kendő, hajháló stb.). Családban, baráti, rokoni körben, kis közösségben nem, de közellátáshoz, vendéglátáshoz sorolandó sütésnél-főzésnél igen. Minden olyan helyen és helyzetben, ahol a készített étel széles körű nyilvános kínálatra, eladásra kerül, nem csupán bizalmi körökben fogyasztják. Nyilván sehol sem kellemes a hajszál a levesben, főzelékben, süteményben, de a közélelmezési rendszabály a nyilvánosságra vonatkozik. Olyan esetekre, amikor elméletileg bárki fogyaszthat az ételből, ha megvásárolja vagy megkínálják.

A fejfedő használata élelmiszer-biztonsági szempontból annyira természetes, hogy legtöbbször a higiéniai szabályokhoz sorolandó, akár a kézmosás, talán ezért ritka az a nyilvános főzőverseny, ahol külön kiemelnék.

A (szabadtéri) székely konyhát is sok kellemetlenségtől, kínos momentumtól megkímélheti az ilyen és hasonló, írott vagy íratlan szabályok betartása.