Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Olvasom a negyedszázada írt cikket, s meg kell mondanom, hogy Romániában a román–magyar viszonyt illetően nemigen mentünk ötről a hatra. Akkoriban ugyanis Antal István RMDSZ-es képviselő azt javasolta, hogy ahol nemzetiségiek élnek, tehessék ki az illető népcsoport zászlaját, tehát a magyarok a magyar lobogót. Olyan felhördülés ritkán volt a román képviselőházban, mint e javaslat hallatán! Minden román párt méltatlankodott, hogy a magyar felségjeleket akar a székely képviselő a szent román címer és zászló mellé. Szerintük ez megengedhetetlen. Hiába mondták az erdélyi honatyák, hogy ettől Románia nem lesz kisebb, mert a határok nem módosulnak, legfeljebb az ország minden polgára jól fogja érezni magát a szülőföldjén.
Érdekes módon nagyon bántotta őket, hogy az ukrajnai Bukovinában az ukránok nem engedik a román zászlókat, jelképeket használni. Mikor kérdeztem, miért e kettős mérce, mindjárt rávágták, hogy az más, mert Bukovina az övék volt. Nagyon megsértődtek, mikor mondtam, hogy valami ilyesmi történt Erdéllyel is, hiszen az Magyarországhoz, az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott, de most Felső-Bukovina az ukránoké, Erdély pedig Románia része lett. De itt is, ott is nagyszámú kisebbség él, amelynek nem akarják megadni a jogait. Például, hogy kitehesse a zászlóit.
Sajnos, a huszonöt év alatt semmi sem változott. Sőt, rosszabbodott, mert vannak notórius jelentgetők, akik mindent perre visznek, ami egyszer csak arra emlékeztet, hogy itt magyarok is laknak. És akadnak bőven olyan bírák, akik utat engednek a nacionalista megnyilvánulásoknak. A hivatalosságok, erőfölényben lévő hatalmasságok csak egyszínű, pontosabban egy etnikumú lakosságban gondolkodnak. Még az állam jelenlegi elnöke is, bár német családban született, be szeretné vezetni az állampolgárság utáni nemzet fogalmát. Tehát, szerinte Romániában mindenki román, legfeljebb német, magyar stb. származású. Ezt nem nyeli le az erdélyi magyarság, bármennyire erőltetik.
Ha száz év nem volt elég ahhoz, hogy rájöjjenek, miként a bukovinai románból nem lesz ukrán, az erdélyi magyarból sem lesz soha román, akkor kivárjuk még azt a néhány évet, amíg változni fog a csillagok állása, és megadják minden polgárnak egy nemzetiséghez való tartozás minden jogát. Elkeseredésükre.