Nem a falu szegény, hanem az emberek tunyák !Nemzeti betegség. Nem tudni, hogy ennek a folytonosságát hogy és ki lesz képes megszakítani ?
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Mindenki emlékezhet arra, hogy természeti katasztrófa után a jó regátiak beültek a kocsmába, italba ölni a bánatot, és onnan nézték, amint a segítségükre siető katonák és más vidékiek igyekeznek a településükön rendet teremteni. De köztudott az is, bár az országban munkaerőhiány van, az erejük teljében lévő emberek inkább a segélyt várják, minthogy odaálljanak a teendők mellé, s így szerezzenek pénzt a mindennapi kenyérhez.
Most nem beszélünk a kb. 700 ezer betegnyugdíjasról (bár szólhatnánk róluk is), hanem azokról akik, mivel nincs más jövedelmük, társadalmi segélyből élnek. Egy nagyvárosnyi (Nagyvárad lakosságát meghaladó) számot (220 ezret) tesznek ki. Hogy minden faluban akad néhány ilyen család, az még úgy ahogy elfogadható lenne, de akadnak olyan települések, ahol majdnem az egész lakosság segélyből él. Főleg a régi Regát vidékén találunk ilyeneket, olyan megyékben, mint Dolj, Buzău, Galaţi, Teleorman és Vaslui.
Van olyan község, ahol a tanítón, a kántoron, a postáson kívül senkinek nincs szerződéses munkája. Máshol, bár építettek a területén alkatrészgyártó műhelyt, sőt varrodát is, nem akarnak ott dolgozni. Egyszerűen megszokták, hogy a semmiért évek óta kapják a havi summát.
Akad a segélyből élők között, aki őszintén bevallja, nem is akar dolgozni. Főleg azok, ahol több gyerek van. Egyikük hat gyerekkel, bár negyvenöt éves, még egyetlen napot nem dolgozott. A másik húszévesen feliratkozott segélyre, majd eltűnt külföldre munkát vállalni. Ahogy állítja, sok pénzért. Itt majd az itthon hagyott személyazonosságira az anyja felveszi azt a pár száz lejt…
Ezért kell az erdélyi megyéknek a termelt értékek nem kis hányadát a központba küldeni, hogy azok aztán szétszórják, főleg a munténiai és moldvai megyék lakói körében, segélyként. Talán Catane község polgármestere mondta ki az igazat a földijeiről: „igénytelenek és lusták!” Ő pedig tudhatja, mert a településén lakók fele segélyen él, nem kis hányadának rokkantsági nyugdíja van, s több mint ezren külföldön dolgoznak.
Persze, hogy az ott lakók többsége szegény, de főleg azért, mert fáj a munkától a… derekuk. Ezen pedig csak egy új törvény javíthatna, amely megszabná – mint más országokban teszik – a társadalmi segély utalásának feltételeit. Főleg azt, hogy ne lehessen ezt évtizedekig felvenni úgy, hogy meg se próbálnak munkába állni.
Nem a falu szegény, hanem az emberek tunyák !Nemzeti betegség. Nem tudni, hogy ennek a folytonosságát hogy és ki lesz képes megszakítani ?
Kinek jó ez?! Sokszor megírtam én is, h ezekkel a világ nem szebb csak sűrűbb….Manapság már azt sem fogadom el, h ők lennének a szavazótábor! Ők a második generációs ingyenélők akiket a dolgozó ember pénzéből éltetik!