Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Szívből kívánok gyógyulást Akihito japán császárnak. Ennyit elhinni kikövetelek ebben a hamar korhadó demokráciában. Ami a korhadást illeti – szóval túl vagyok magam is már két negyvenen –, a japán császár 84 éves. Hogy mi mindent élt meg ennyi év alatt, az fölmérhetetlen, akár a nagyapámé. Ő, szegényke, az 1965-ös esztendőig kilencvent. Azért becézem magamban, s csakis a magam számára szegénykének, mert utolsó éveiben már a nagy hangot is alig hallotta, ám ettől még tudott értekezni vele nagybátyám, András bácsi. Nagytata csupa jóság, mosoly vala.
Akihito császár élet- és hagyományélményét meg se próbálhatom áttekinteni, még a tájékozatlanság magasából sem. Nyiladozó elmém számon tartó igyekezetébe tekintve, hetvenhárom éve sajnálom a japán császárt. Azóta, hogy rávetették amerikai tudósok és gonoszak – nem a pilóták – két japán városra, Hirosimára és Nagaszakira a mindent, még a bacilusokat is elpusztító atombomba-égést.
A japán öngyilkos zuhanó-pilótákat magamban másképp kezelem, mint a lelőtt angol vagy német, egyiptomi harcosokat. Egy japán katona vitte és viszi, ha nem is akkora áldozattal, viszi magával a japán történelemben megszámított minden egyes lélek és minden történelmi hagyomány tömény összességét.
És ekkor, most mi mindent „gyógyítanak” a beteg japán császárban? Micsoda terhet vihet magában egyetlen császári személy, a maga szívétől a teljesen berendezett lelkéig? Zuhanni lehet egy hitvány emeleti erkélyről, lehet egy belülről megrobbantózott repülőgéppel, ahogyan a lengyel kormányfőt érte utol a gonoszság emberi szándéka.
A japán császár beteg. Mellette az Amerikai Egyesült Államok elnöke óriási hatalmi erővel bíró civil ember. Nem véletlen, hogy a második világháború befejeztével a japán császárt nem ítélték el a kirobbantó és egyben eleve győzelemre ítélt, pusztító nagyhatalmak. Ha ez, vagyis az volt a második, vajon lesz-e harmadik világ és annak külön be- és lejárató háborúja?
Hiszem, vannak még egy személyben népük múltját és jelenét, harcát minden percben viselő egyéniségek Európában is. Vannak. Ha nem hinném, nem írnék, nem olvasnék, nem vetnék reményt, s nem aratnék csalódást is kötelező módon én sem népem, nemzetem termő földjén. A császár gyógyul.