A demokrácia fogsora

Az évi 365 napból legalább 200 foglalt, ide-oda nyakba dobált, művi ünnepekkel, melyekre rá se legyint százból 99 ember. Mostani megállapításom szerint – már rég köbözöm, farigcsálom – legilletékesebb lenne A Terror Napját is bepasszírozni. Nagy volt a Római Birodalom, ám az emberiség még soha nem élte meg, rémálmában se vizslatta, hogy halálra ítéli egy horda az egyik földrészt. Európa vinnyogni se mer, hiszen soha egy birodalmi, uralkodó terror nem vállalkozott egy földrész lakosságának kicserélésére. Hát ez a teljes terror, kérem! És aki még makog demokráciáról, az vagy félhülye, vagy tán egészen az; vagy túlfizetett s abba tébolyult bérenc. Az Európai Unió s a világ dirigensei már ott tartanak, hogy e földrésznek életfontosságú szüksége van a néger, arab s mindenféle beözönlő népre, el a milliárdig.

Nem, Pici Pofám amott Brüsszelben, ennek a nép- és fajtelepítésnek semmi köze az ókori népvándorlásokhoz. A 4-ek összeültek nem egyszer SOS-t kiáltani. Minap összeült az EU szűkebb vezetősége, eleve tudván, hogy csak majd jön a nagy hajcihő. És a nemzetek egymás után állnak talpra, mert világosodik lassacskán az elméjük: az EU a saját s a mi halálunkat, eltakarításunkat akarja!

A demokráciát kéri számon Orbán Viktor magyar kormányfőtől Soros et Co., a mai francia elnök az olasz kollégájától, aki rakott hajókat nem fogad. Az elringyósodott EU-nak, ENSZ-nek annyi köze van a demokráciához, mint egy műfogsornak a golyóscsapágyhoz. Nálunkfelé a terror, a késes szexgyilkosok veszedelme a demokrácia mércéje, a kés alatti nemi erőszak. Ésszel fölfogni mindennek az okát és következményét igenis lehet! Miért, meddig dőlnek be ránk, miért és meddig, mennyien tűrjük mindezt? Erre a választ csakis a jelen élő népek, mai vezetők adják meg. MEDDIG? – kérdeztem az imént. Hiszen én mondom, hogy máris késő! Mert innen egy lépés a polgárháborúk sora, onnan pedig egy arasz, hogy ellenünk fegyverzik fel a beözönlőket. – Fölkészülni! Vigyázz! Rajt! Ne segíts, Uram, csak csodálkozz, mire jutottunk.