A félrelökött jövő

Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, felmerül a kérdés, mi lett volna, ha más emberek kerülnek az állam élére. Emlékezzünk vissza, nem Traian Băsescu, hanem Theodor Stolojan készülődött az államfői bársonyszéket elfoglalni, csak az utolsó napokban adta át a helyét, miután kiderült, hogy valami titokzatos betegségben szenved. A mai napig nem tudódott ki, milyen baj kerülgette a pénzügyi szakembert; azt hiszem, nincs olyan orvosprofesszor, mely valamirevaló diagnózist adhatna erről. A krokodilkönnyeket hullajtó tengerész kapitány olyant alakított az egész ország előtt, amely egy profi színésznek is becsületére válhatott volna. És ekkor elkezdődött az elnöki hazugságok sorozata.

Ehhez, amint utólag bevallotta, beszervezte az embereit, akiket létfontosságú helyekre rakott, a kemény kommunista ügyész papával (Ion Lascu) rendelkező Laura Codruţa Kövesit és a lényegében a titkosszolgálatot vezető, tábornokká előléptetett Florian Coldeát, hogy a két fontosabbat említsük. Olyan titkos szerződéseket írtak alá a korrupcióellenes ügyészség és a hírszerző szolgálat között, amilyet még a diktatúra ideje alatt sem mertek volna. Egyébként keresztül-kasul hágták át az alkotmányt, az ügyészség pedig jogsértő módszerekkel dolgozott. A polgárok a mai napig meg vannak győződve arról, hogy e téren semmi nem változott.

Klaus Iohannis, a telekügyleteiről ismert fizikatanár nem sírta el magát, csak valamilyen apró jogsértést kihasználva az államelnöki várományos Crin Antonescut taszította arrább a liberális elnöki tisztségből, majd az államfői megválasztásig vezető útról, és tüntette el a politika süllyesztőben. Átvette Băsescu teljes gárdáját, sőt a főügyészi tisztségre egy, a kommunista éra alatt rabok felett ítélkező jogászt tett oda. Megengedte továbbra is az „együttműködést” az ügyészség és a hírszerző iroda, azaz a két erőszakszervezet embereinek.

Magát csak azok elnökének tartja, akik rászavaztak. Illetve még azoknak sem, mert a székelyeket becsapta. Várták a beígért felvirágzó Romániát, s az évek elhozták a szegénységet és egy ezer sebből vérző országot. Ha nem áll félre a két fentnevezett politikus, és nem ez a két elnök kerül hatalomra, akik nem a népet, hanem a nyugati és mellékesen az önös érdekeket szolgálják, lehet, máshol állna az ország.