A Greta Thunberg-jelenség: baloldali, globalista sztárcsinálás, politikai szemfényvesztés

Mivel évtizedek óta nem vagyok rendszeres fogyasztója az olvasók módszeres félretájékoztatását jól-rosszul, de hatékonyan űző fősodratú „polkorrekt” sajtónak, mely nem riad vissza sem a minden alap nélküli megbélyegzéstől, hitelrontástól, sem az explicit tényhamisítástól, csak akkor értesülök arról, hogy megint nekem támadt valaki ebből a körből, amikor barátaim elküldenek egy-egy linket. Elolvasva a Transindex-en Kulcsár Árpád legutóbbi, nekem címzett szövegét (Már Székelyföldön is betegnek nevezik Greta Thunberget, és ez elég nagy baj), három dolog foglalkoztat leginkább.

Az első, hogy vajon saját maga elhiszi-e mindazt, amit összezagyvál?

A második, hogy miféle értékrend mozgathatja azokat, akik egy ilyen szövegnek helyet adnak? Mert annak az eszmeiségnek, ami e szövegből és a hasonlókból kibontakozik, semmi köze nincs a valódi liberalizmushoz, aminek alapjait többek között John Locke, Benjamin Constant és John Stuart Mill fektették le. A liberalizmus nem az én értékrendem, de ennek az eszmerendszernek volt a maga korában pozitív mondanivalója is. Mára a liberalizmus a toleranciát hirdető intoleranciává süllyedt, az egyén kultuszából rituális egyénrombolás lett (hisz kivetkőztetik az egész liberális államképlet alapját, a saját érdekeit felismerni, képviselni, érvényesíteni tudó egyént saját önazonosságából, ma már nemcsak a nemzeti és vallási, de a nemi identitás is össztűz alatt áll). A politikai erőszak elutasításából mára a politikai erőszakot nyíltan hirdető és gyakorló terrorcsoportokkal, korunk leggyalázatosabb csürhéjével, a mindenfele randalírozó, gyújtogató, rendőröket és más véleményen levőket rendszeresen megtámadó, magát minden alap nélkül antifasisztának tituláló bandákkal való szoros együttműködés lett.

Végül pedig az foglalkoztat, hogy mit lehet kezdeni azzal a lényeglátás ellen beoltott, agymosott fiatal újságírógárdával, melyhez a „szerző” is tartozik, s melynek nem kismértékben köszönhető, hogy a magát baloldalinak nevező, főállású, nemzetáruló politikusi gárda Momentum néven újracsomagolhatta politikai mondanivalóját, s az ifjúság jelentős részét nemcsak a nemzeti érdekek ellen mozgósítja, hanem saját jól felfogott érdekei ellen is. Hiszen akad-e józan ember, aki egy olyan világban akarna élni, amit nekünk szánnak a Momentumot és az egész baloldalt háttérből irányító globalista erők? Ahol a szilveszter polgárháborúba torkollik, ahol mindennaposak a késelések, a nemi erőszak, ahol a közbiztonság csak azoknak osztályrésze, akik képesek azt „megvásárolni” az egyszerű ember számára elérhetetlen vagyonért? Ahol kisfiúkat kasztrálnak egynemű párok (vagy egy elvált anya, akinek a közös gyermeket ítélte a bíróság; a példák nem légből kapottak, hanem adatolhatóak), hogy kislánnyá operálják őket? Ahol már óvódás korban azt a biológiai abszurditást oltják a gyermekekbe, hogy az utódnemzésre evidens módon alkalmatlan homoszexuális kapcsolat minden szempontból egyenértékű  az egészséges, normális heteroszexuális kapcsolattal? Ahol az állam erőszakkal elveheti a gyermekeidet, ha nem az általa diktált ideológiai kánon szerint neveled őket?

Amit leírtam, Nyugaton már élő valóság, hála a globális háttérhatalom által működtetett média-, gazdasági és politikai hálózatnak. Az olyan figuráknak, mint Kulcsár Árpád, aki szépen felmondják a fősodratú, globalista propagandaszövegeket.

Aki sztárt csinált Gretából

Ezek után lássuk, miket írt össze Kulcsár.

A cikk címe is tényhamisítás: Már Erdélyben is betegnek hiszik Greta Thunberget és ez baj. Greta Thunberg betegsége nem vélemény vagy hit kérdése, hanem közismert tény, amit letagadásával őszintén szólva még nem találkoztam. Kocsis Károly, lapunk kiadója reflexiójában utalt arra, hogy még a globalista erők által cenzúrázott Wikipédia is betegségként írja le azt.

Amit Gretaval tesznek, az méltatlan és gyalázatos. Előtérbe tolják, kihasználják ugyanazok a sötét erők, melyek világunkat alapjaiban akarják megváltoztatni, Európát kevert népességűvé tenni, a klímakérdésben csak és kizárólag politikai lehetőséget látnak arra, hogy erősítsék táborukat, saját gazdasági „nyúlványuk”, a multinacionális konszernek pedig élen járnak a környezetszennyezésben, elég csak a globalizmus szimbólumára, a Coca-Colára gondolni, mely percenként gigantikus mennyiségű, nagyon lassan lebomló műanyagot bocsát ki a természetbe. Két kattintásnyira van az interneten több jelenet, melyekben látható, hogy a szegény, kihasznált kislány miként reagál, amikor sajtótájékoztatókon olyan – egyébként abszolút egyszerű – kérdést kap, melyre nem programozták be.

Érdemes elolvasni a kormánypártinak aligha nevezhető Válasz Online hasábjain Sztankóczy Andrásnak a témában megfogalmazott írását. (www.valaszonline.hu/2019/05/02/greta-thunberg-klimavaltozas-hatter). Hadd idézzek ebből egy fontos részletet, melyből nemcsak az derül ki, ami egyébként is sejthető volt, hogy Greta egy PR-termék, hanem az is, hogy ki tette azzá, történetesen egy ismert PR-szakember, Ingmar Rentzhog: „Rentzhog volt az, aki profi fotóst küldött a helyszínre már Greta tüntetésének első napján, és akinek megbízásából Facebook-, Instagram-poszt és YouTube-videó is készült. Minden felkerült a Rentzhog által indított startup, a klímavédelem első számú közösségi felületének beharangozott wedonthavetime.org honlapjára. Rentzhog aztán az általa ismertté tett Gretát gyorsan felkérte a cég tanácsadó testületébe is, ami a befektetők toborzásánál azonnal több milliós hasznot hozott. És ez tényleg haszon, a cég ugyanis csak a profit tíz százalékával kapcsolatban tett olyan ígéretet, hogy egy klímavédelmi alapítványba rakja. Amióta mindez kiderült, Rentzhog folyamatosan magyarázkodik, Greta és szülei pedig hangsúlyozzák, hogy nekik ehhez semmi közük, ők semmiről sem tudtak.”

Ismerjük a jelenséget, Joseph Heller egyik regényben jól ki is karikírozza. Gold elolvasta a reggeli újságokat, melyből megtudta, hogy az Egyesült Államok fegyvert szállít Iraknak (lehet, hogy a regényben más állam szerepel, a lényeg ettől független). Ezt onnan tudta meg, hogy a honvédelem szóvivője cáfolta, hogy fegyvert szállítanának Iraknak.

A globalista álbaloldal retorikája

Nem állom meg, hogy ne idézzek Sztankóczytól még egy találó részletet: „korántsem látszik magától értetődőnek, hogy az iskolából hiányzás volna a legjobb megoldás a bolygó megmentésére. Egyrészt nem tűnik túl nagy áldozatnak és lemondásnak, másrészt meglehetősen első világbéli hozzáállásról árulkodik. A világ jelentős részén ugyanis az a probléma, hogy a gyerekek miként tudnának minél többet és minél jobb iskolákba járni, nem az, miként hiányozzanak onnan. Persze hétvégén nyilván nem olyan vidám dolog tüntetni.” Ugye ugye?

Az is árulkodó, hogy Greta Thunberg a múlt év végén mozgalmat indított egy kiáltvány formájában, mely hol máshol, mint a Soros György által finanszírozott Project Syndicate nevű portálon jelent meg, s melyből megtudhatjuk, hogy nem a klímaváltozást kell megállítani, hanem a rendszert kell lerombolni, amely „létrehozta” a klímaválságot, a „gyarmatosító, rasszista és patriarchális rendszert”. Helyben vagyunk. Ez a globalista álbaloldal retorikája.

Fricz Tamás, a legbátrabb és leglényeglátóbb politológusok egyike jogosan vonja le a következtetést: „a klímavédelem és klímahisztéria nem más, mint a globális pénzügyi és politikai elit legújabb, agresszív eszköze a jelenlegi, még nemzetállamokra épülő rendszer lebontására és a világkormányzás létrehozására.” Greta Thunberg pedig egy beteg kislány, akit ezek a sátáni erők gátlástalanul kihasználnak.

Az pedig, hogy Kulcsár azzal érvel Thunberg mellett, hogy a Time magazin az Év emberének választotta, annyira fárasztó és átlátszó, hogy mosolygni sem tudunk rajta. Mintha Elena Ceaușecu zsenialitását azzal igazolnánk, hogy a román akadémia tagjává választotta. Udo Ulfkotte Megvásárolt újságírók című könyvében dokumentáltan és közérthetően írja le, megélt konkrét példák tucatjaival, hogy miként működik a fősodratú nyugati média kézivezérlése. A Time magazin ugyanannak az erőközpontnak az orgánuma, mely a magasba emelte Greta Thunberget saját haszonelvű, nem egyszerűen értéksemleges, de egyenesen értékromboló politikai harcában.

Az iszlám és a homoszexualitás

Kulcsár szerint „xenofób, uszító, rasszista, homofób” írások jelennek meg lapunk hasábjain. Ez az állítás teljes mértékben alaptalan. Főként az uszítás és a rasszizmus, ami sokkal megragadhatóbb, mint a gumifogalomnak tekinthető „fóbiák”. Mert ugyebár ha leírom azt a tapasztalati tények özönével igazolható alapigazságot, hogy a muszlim bevándorlók Európa számos pontján átírták egész városrészek életvitelét, a mindennapi élet szabályrendszerét, és ez nem vált az adott városrészek előnyére semmilyen szempontból, nem lett ott komfortosabb az élet, nem lettek tisztábbak az utcák, nem javult a közbiztonság, akkor bármilyen eufemisztikusan is fogalmaztam, rám lehet sütni az iszlamofób, xenofób jelzőt. Holott csak amellett álltam ki, nagyon is finoman, hogy jelenlegi létkeretünk alapvető normáit, a kölcsönösség kultúráját, az emberi és polgári jogok érvényesülését jó lenne megőrizni Európa minél több államában.

Mely e jogok mögött álló világszemlélettel és értékrenddel az iszlám tanai éles ellentétben állnak, elég csak a lelkiismereti szabadságra, a nemek közötti egyenlőségre avagy épp a homoszexualitás kérdésére gondolni. Az iszlám hitűek jelentős része nem sokat kecmecel: lásd az egyébként gyalázatos Charlie Hebdo elleni merényletet, a nőknek a férfi szolgájává és kéjprédájává süllyesztését vagy azt a szikár tényt, hogy számos iszlám államban a homoszexualitást halállal büntetik. Nem tartozik szorosan a tárgyunkhoz, de érdemes megemlíteni, hogy tragikomikus módon ugyanazok sivítanak a patriarchátus, a férfidominancia ellen és a homoszexuálisok jogaiért, akik az ellenőrizetlen, tömeges bevándorlás hívei, akik nemcsak törvényesítenék azt, de állampolgárságot is adnának minden muszlim jövevénynek.

Kulcsár szerint szerénységemet „politológusként és közíróként” szokták jellemezni, holott még egyetlen olyan, a szakmai mércét megütő elemzésemet sem olvashatták, amely ezt a címkét igazolná. Nos, sajnálom, ha könyveim (a szerkesztett és megírt köteteket egybe számolva 14 jelent meg eddig, további kettő van nyomdában) nem jutottak el Kulcsárhoz, ha igényli szívesen elküldöm azok pdf- vagy word-változatban e-mail-ben. Ha csak a lábjegyzetelt, tudományos igényű tanulmányaimra kíváncsi, akkor küldeményem szorítkozhat csak azokra.

Amit Kulcsár csinál, az az „argumentum ad hominem”, amit tanítanak különböző intézményekben, mint kommunikációs fogást. Meg kell próbálkozni előbb a szerző hiteltelenítésével, hogy azután könnyebb legyen a mondanivalóját is hitelteleníteni. Jómagam találhatnék e szöveg bugyutaságán kívül is fogást Kulcsáron, de nem teszem.

A Jobbik árulásáról

Kulcsár szerint Jobbik-szimpatizáns voltam, aztán „a párt néppártosodása” után a Fidesz mellé álltam. Látszik, hogy Kulcsár vagy nincs tisztában a tényekkel, vagy szándékosan torzít. A Jobbik néppártosodása – mely nem elvi, hanem stílusbeli váltás volt – évekkel megelőzte a párt balra fordulását, saját, jól megalapozott értékrendjének teljes feladását, a nemzet- és hazaáruló erőkkel való összefogást és kulcsfontosságú nemzetpolitikai kérdésekben a nemzeti érdekek elleni ismételt fellépést.

A néppártosodás 2014-ben már javában zajlott, elég csak összehasonlítani a Jobbik 2010-es és 2014-es kampányanyagait. A törés értékrendi síkon 2016-ban, két évvel később következett be, amikoris a Jobbik a kvótanépszavazáson demobilizált, majd Gyurcsányhoz hasonlóan lemondásra szólította fel Orbán Viktort ahelyett, hogy azt hangsúlyozta volna, hogy az érvényesen szavazók több mint 90%-a elutasítja azt, hogy az unió idegen, a keresztény kultúrával szemben ellenséges, hódító szándékkal érkező tömegeket telepítsen Magyarország területére.

Végül e két nemzetárulást azzal koronázta meg, hogy nem szavazta meg a kvótaügyben az alkotmánymódosítást egy oda nem tartozó, megoldódófélben levő, gyenge ürüggyel. S folytatódott mindez a civil törvény elleni fellépéssel valamint azzal, hogy a magát baloldalnak nevező ügynökhálózat mellé állt a kormányzatnak Soros-féle agymosoda, a CEU jogi megrendszabályozásának ügyében. S a sor hosszan folytatható, mára a Jobbik nem különbözik az SZDSZ utódpártjaitól és szellemi társaitól. Mára ugyanis a Mi hazánk mozgalmat leszámítva a teljes ellenzék a gyászos emlékezetű SZDSZ szellemi nyomvonalán halad.

Kulcsár szélsőjobboldalisággal vádolja a nemzeti sajtót, lapunkat s még a magyar kormányzatot is. E címkézés alaptalan, ennélfogva hazug, s nem utolsó sorban rendkívül unalmas. Kulcsár az érvelést kéri számon egy 2000 karakteres szösszenet vonatkozásában, mintha nem dolgozna a sajtóban, s ne ismerné a műfaji kötöttségeket. Heti rovatomban sajnos továbbra sem illeszthetek minden ténymegállapításom mögé teljes érvrendszert, most viszont, midőn nem szabtam terjedelmi korlátot magamnak, hadd világosítsam fel a politológiai és történelmi ismeretekben nem jeleskedő bírálómat, hogy a szélsőjobboldaliság szükségképpeni sajátja a politikai erőszak alkalmazása és/vagy hirdetése, valamint az alkotmányos demokrácia elutasítása. Ezek közül egyik sem jellemzi sem a magyar kormányzatot, sem lapunkat, sem jómagamat.

Kik szabotálják el a jövőt?

Kulcsár szerint „Borbély és a Hírmondó bevállalta, hogy elszabotálják a jövőt, és mindezt a rövid távú hatalmi felállás támogatása és fenntartása, a radikális jobboldali diskurzus hegemón helyzetben maradása érdekében.”

Ennyi badarságot egy mondatba zsúfolni ritkaság, e mondatot félre kellene tenni az utókornak, mint az emberi butaság kultúrtörténetének gyöngyszemét. Kezdjük azzal, hogy a radikális jobboldali diskurzus nincs hegemón helyzetben, nem is volt soha Magyarországon, leszámítva a néhány hónapos nyilas uralmat. Kulcsár nyilván a magyar kormányra céloz. Mintha a radikális jobboldali diskurzus és politikai vonalvezetés lenne, ha egy kormány a családokat támogatja a bevándorlás helyett, és fontosnak tarta a nemzeti keresztény kulturális örökség védelmét.

Látszik, hogy Kulcsár vagy politikai analfabéta, vagy annak tetteti magát. Ez ugyanis keresztény és nemzeti konzervatív álláspont, aminek éppenséggel semmi köze a radikalizmushoz. De még a „radikális” jelző nélküli jobboldali diskurzus sincs hegemón helyzetben, elég csak számba venni az ellenzéki sajtóorgánumokat. Ha ehhez hozzávesszük a körmönfont, sokak által nem érzékelt baloldali online kommunikációt, a Google kereső alatt minden polgár telefonján megjelenő célzatosan szelektált híreket, az etikátlan, egyirányú Facebook-cenzúrát, az online felületeket, akkor csak igazat adhatunk Orbán Viktornak abban, hogy a magyar kormány erős médiaellenszélben tevékenykedik.

Ami pedig a jövő elszabotálást illeti, azt azok szabotálják el, akik olyan politikai erőket támogatnak, melyek Magyarországot is bevándorlóországgá akarják tenni, hogy majd nálunk is azzal teljen a szilvesztert, hogy a harmadik világból érkezett „agysebészek” autókat gyújtanak fel szórakozásból, rátámadnak a tűzoltókra (apropó, miféle ember az, aki képes egy tűzoltóra rátámadni, egy olyan embertársára, aki életvitelszerűen életeket ment?), s hogy utólag azt számolgassuk, évente hány autót gyújtanak fel a nyugati jóléti rendszert kihasználó, dolgozni, beilleszkedni nem akaró jövevények.

Ami végül a klímaszkepticizmust illeti, aminek szellemét Kulcsár szerint mi engedjük ki a palackból, nos, látszik, hogy ebben a kérdésben is hiányzik az alapvető tájékozottsága. A „klíma-szkepticizmus” szellemét nem kell kiengedni, már amennyiben így nevezzük azokat, akik álságosnak gondolják az egész klímahisztit. Az él és mindaddig élni fog, amíg a fősodratú média nem válik teljhatalmúvá, amíg nem valósul meg a toális orwelli médiakontroll, amíg léteznek gondolkodó emberek és nem csak távvezérelt droidok.

Aki egy kicsit is tájékozódik a kérdésben, az tudhatja: nincs tudományosan bizonyítva, hogy a klímaváltozás – ami létezett már az ember megjelenése előtt is ugyebár – összefüggésben van az emberi tevékenységgel, az pedig főként nincs bizonyítva, hogy a széndioxid-kibocsátással függ össze. Ami nem jelenti azt, hogy ne kellene óvnunk a környezetünket. Sőt, ez az egyik legfontosabb, a keresztényi világszemléletből közvetlenül adódó létparancs. De attól, hogy fontosnak tartjuk a teremtett környezet megóvását és unokáinkra hagyományozását, ne üljünk fel a globalizmussal szimbiotikusan összeolvadt baloldal politikai szemfényvesztésének, a kívül zöld, de belül vörös görögdinnyepártoknak, a kizárólag politikai profit-motiválta kommunikációs manővereknek és sztárcsinálási kísérleteknek.