A gyevi prefektus

Amikor arat a halál földrészeken keresztül-kasul, a Megváltó is nehezen válogathat, ha egyáltalán igen. Egyszerű halandó biztos, ami biztos alapon inkább a földön is érvényes törvények felé fordul. Szükségállapotban, vészhelyzetben a polgári törvények is más súlycsoportba kerülnek.

Rávágom máris, itt is a megalkuvás sajátos súlycsoportjának romániai igényét. Az egész emberiség keresi a kiutat a járvány elől, s alig leli. Kína óriás országa talán már tudja a gyógyulás módját a koronavírus kínjai alól, de maga is térdet s fejet hajt. Sok bizony a dolga a megváltónak, sok a halálnak, de kies hazánkban mindig van lehetőség a külön törvénytelenségek érvényesülésére.

Ahol a nemzeti gőg mindenek felett áll, ott nincs lehetetlen. Nem barangolok most a példátlan példák világában, elegendő lenne az egyszerű emberség érvényesülése, amikor az otthonban lelhető zárka jelenti a megmaradást. És most sem a rabbá nyomorított székelyekre gondolok, inkább az igazság, a jog mérhetetlennek látszó erejére.

Vagy éppenséggel a gyevi bíró esetére Móra Ferenc meséjében. Abban a Mátyás király korabeli híres történetben a gyevi törvény minden kötelezettség említésekor rávágta: kivéve a gyevi bírót! A civilben s egyszerű ruhában látogató igazságos Mátyás király is találkozott a helyileg kötelező paranccsal. A királyi igazságos parancsolatban szerepet kapjon a mondás: kivéve a gyevi bírót! De ki ám minden jóból, hadd tanulná meg végre a magyaroknak, s mindennek igazságos voltát.

Az emberek kerülik egymás érdekében egymást nálunk is, mint máshol. A vírus legyőzhető, ha az igazság így akarja – kivéve a gyevi bírót. Az igaz törvény nemes és jóakaró mindenkihez – kivéve a gyevi bírót. Papok s parasztok reszketeg kezekkel keresik a gyógyulás szereit s módját, nem tesznek különbséget hatalmi megbízott és kéményseprő között, ha igazságról és gyógyulásról van szó, kivéve a gyevi bírót, ki füleivel takarózva menekült prefektusi magányba.