Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egy magára adó nemzet számára szent kötelesség kell hogy legyen hősei sírjainak a gondozása, valamint a róluk való megemlékezés. Ezek az emberek ugyanis a katonai esküjükhöz híven legdrágább kincsüket, az életüket áldozták fel a haza védelmében. Éppen ezért természeti csapás vagy háború kivételével nem alakulhat ki olyan helyzet, amelyre hivatkozva ezt elmulaszthatná. Ha pedig mégis előfordul, akkor a lelkiismeretét közöny, a kötelességtudatát nemtörődömség, az önbecsülését önfeladás váltotta fel. Akkor a múltból magának jövőt kovácsolni képes nemzetből behódolásra és beolvadásra ítélt népességgé vált.
Nincsen ez másként az Úz-völgyi katonai sírkert esetében sem, ahová az első és második világháború alatt és azokat követően több száz, a csatatéren elesett magyar honvéd földi maradványait hantolták el. Egyeseket katonai tiszteletadás mellett, másokat viszont a kényszer hatására sebtében, csupán egy rövid imát mormolva el lelki üdvükért. De bármiként is esett a végtisztesség megadása, mindannyian a magyar hon védelmében lelték halálukat.
Így megérdemlik, hogy a belőlük és fölöttük sarjadó fűben vagy a tiszteletükre emelt emlékművek tövében olykor virágok is virítsanak. És bennünk, a keleti vártán még mindig őrt álló székelyekben is kell legyen annyi önbecsülés, hogy ezt megtegyük. Még akkor is, ha magyargyűlölők ökölrázásai és a velük összejátszó hatalom fenyegetései próbálnak e szándékunktól eltántorítani.
Vegyünk példát az egykor (1944) itt harcoló, immár néhai dr. Szőcs Dánielről, a 97. esztendejét taposó v. Bartha Mihályról, akik az esetleges súlyos következmények ellenére, a kommunista diktatúrában is fejet hajtottak itt a hősök emléke előtt. Misi bácsi pedig az elmúlt évtizedek gyakorlatához híven az 1944. augusztus 26-án bekövetkezett orosz betörés évfordulóján idén is ott lesz, hogy ezt megtegye. Kövessük hát a példáját, és ne hagyjuk magára bajtársai nyugvóhelyén az emlékeivel. Szerda délben vele együtt helyezzük el mi is a kegyelet virágait. Annál is inkább, hogy ezt az érvényes előírások betartása mellett a járvány miatt szigorított szabályok is lehetővé teszik.