A jelöltlista

Megtelik az ember szeme könnyel, amikor az egyik polgármesterjelölt kijelenti: a helyi tanácsosi listán az öregek megfontoltsága, a nők érzékenysége és a fiatalok lendülete érvényesül. Hát mit kívánhatnánk ennél többet és szebbet?

A baj azzal van azonban, hogy ezeknek egy része „alanyi jogon” jár. Merthogy ő fiatal, és akkor őt nem lehet kihagyni. Hát álljon már meg a verekedés! A fiatalság nem egy érdem, hanem egy állapot. Attól, hogy valaki fiatal vagy netán nő, még nem biztos, hogy alkalmas. A fiatalság akkor kellene, hogy döntő tényező legyen, amikor van két egyformán felkészült jelölt – akkor lehetne a fiatalabbikat, netán a fiatalabbik nőt választani.

A tanácsosi listákat elnézve azonban úgy tűnik, hogy összeállításukkor a legfontosabb szempontot a lojalitás jelentette. Az RMDSZ listáin nagyítóval is alig találni olyan fiatalt, aki nem azzal szerzett elévülhetetlen érdemeket, hogy anno lelkesen ragasztgatta a szervezet választási plakátjait. Természetesen nincs szó arról, hogy nem kéne értékelni a hűséget, csak nem ennek kellene a meghatározó feltételnek lennie.

Amúgy kedvesek, rendesek, többségük jól nevelt, egyetemük van (olyan, amilyen), de legtöbbjüknek még egy normális munkahelye nem volt, jó esetben valamelyik civil szervezetben tevékenykedtek. Joggal merül fel: mihez értenek? Mit tudnak hozzátenni a település gondjainak megoldásával, jövőjének alakításával megbízott tanács munkájához azon kívül, hogy buzgón megszavaznak mindent, amit a főnök kezdeményez?

Nem utolsó szempont az sem, hogy ha a településeinket vezető jelenlegi generáció, amely a kilencvenes évek után a szakmát kénytelen-kelletlen „menet közben” tanulta, kimegy, jó eséllyel ezek a „fiatal farkasok” kerülnek a helyükbe. Igen, könnyen arra ébredhetünk, hogy visszasírjuk azokat az „öregeket”, akiknek a tevékenységével ma esetleg nem vagyunk feltétlenül megelégedve. A helyzetet még tovább rontja, hogy a magát polgári oldalnak nevező „ellenzék” tapodtatnyit sincs előbb ebben a tekintetben.