Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Bármennyit is töröm a fejem, Erdély a maga kimeríthetetlen történelmi tapasztalatával a lehető legalkalmasabb terrénuma lehetne az egyéni és közösségi európai jogok lehetséges paradicsomának. Históriája ugyanis hihetetlenül tanulságos, és olyan példatára a jogok meglétének, illetve hiányának, a jogfosztottságok cifra sora folytán a rendkívüli, de a mindennapi elnyomásoknak is, hogy a kollektívumok érvényesülése és elfojtása terén vívott jogvédelmi küzdelmeinek elemzése egyaránt érdekfeszítő és gyümölcsöző lehetne.
Ehhez persze mindenekelőtt el kellene ismerni relatív önállóságát bár tudományos vizsgálata érdekében, hogy sajátossága, a svájcihoz hasonló sokszínűsége etnikailag és históriailag egyaránt kibontható legyen. Évszázadokon át három párhuzamos társadalma, a középkorban a magyar, a szász és a székely, illetve a 18–19. századtól a magyar, a román és a szász egységet alkotott, és ennek megvolt a maga titka, módja és működése.
Ami ma elvakít sokakat, magánembert éppúgy, mint politikust, a polgárosodó románság múltbéli (19. századi) kollektív sérelmei, nos ezek akkor relativizálódnának (együtt a többiekével különben), és visszanyerve természetes dimenzióikat, összehasonlíthatóvá válnának az elfogulatlan szemlélet számára is. A tárgyilagos tudományosság kimutathatná a magyarság és szászság kimondottan tragikus huszadik századi pusztulásának, lerombolásának, szétzilálásának elkeserítő eredményeit, hogy egy históriainak érzett és deklarált bosszúállásnak megálljt lehessen parancsolni, és az együttélést vissza lehessen zökkenteni egy jóval békésebb előzmény kerékvágásába. Illetve tanulva mindkét hatalom, a kettős monarchiabeli és az első világháború utáni idők hibáiból, meg lehetne fogalmazni egy kiegyensúlyozott jogállami jogállapot alapjainak tételeit.
Kisebbségünk jogászai egészen kivételes munkát végeztek e tekintetben (Csapó pl.), amikor dél-tiroli, svájci, finn stb. példákra is támaszkodva, de mindenekelőtt saját jelenünk elemzése alapján kidolgozták nemzetrészünk mai emancipációjának kívánalmait. Az valóban történelmi bűn lesz, ha papíron maradnak. <<