A kanális tetején állunk

Tűzben meg lázban áll a híres polgármester, akiről utcát neveztek el minálunk. Császár Bálint vonja a vállát, egyikről a másikra a terhet, ugyanis maga sem tudja megoldani a lakosságot élénken foglalkoztató kérdést. Onnan indult a gond, hogy az utóbbi hónapokban egyszerűen nem kaptuk a megrendelt lapokat.

Érdeklődött idősb Honczhidayné, mi lehet az oka, hogy pénzt hullajtunk, de mintha mind csatornába, aztán az újságok nem jönnek. Már önkéntes szervezet is alakult az ügy kivizsgálására, foganatja is volt: azóta, második hete ugyanabból a lapból naponta két példányt dobnak a postaládába. Legyen elegünk.

Egyszerűen nevetséges az egész, nem is hallottam hasonlót. Olvasd el ugyanazt kétszer a mindenedet (most szelíd voltam), azzal annyi. De nem oda Buda! A mai sajtó értesít, hogy Romániába, pontosabban Óromániába megérkezett az adományba kapott ötezer doboz pajzsmirigygyógyszer, melyet európai szervezet küldött ide a testben szenvedőknek. Európa a lelkiekkel nem foglalkozik. Lélekre menendő azonban az a megaláztatás, ami az elosztással együtt jár Romániában, ugyanis Székelyföldre egyetlen szem sem jutott az adományból egyetlen városba sem.

Nem tudjuk elhinni első percben, hogy a gyógyszerellátásban is érvényesül az átkozott megkülönböztetés, magyar gyógyszertár és magyar beteg nem kap Spanyolország adománygyógyszeréből sem. Vajon ebben a ringyoid Európai Unióban tájékoztatják-e a pártokra rétegződő tagságot, hogy még ágyban is szenved magyarsága miatt itt az ember az embertelenségben?

A lapterjesztésre visszatérve feltételezhetjük azt is, hogy esetleg elhangzott tények mögött a szó, mint az induló, hogy fognánk be már a szánkat, gyógyszer helyett legyen elég nekünk két újság egy helyett. Ez csak ferde magyarázat, amilyen ferde minálunk minden el- és megosztás. Gazdasági helyzetünk megengedi az ilyen elosztást; a kanális tetejét még nem sikerült felemelni, de rajta állunk. A pajzsmirigygyulladás Székelyföldön tilos, gyógyítása szintén, még adományból is. Lásd a trianoni békeparancsokat.