A karaván halad

Nem búcsúzom ettől a téltől jövendő tavaszokra kacsingatva. Hidege még most is az elviselhető gondok közé tartozik. Odalettek a téli ünnepek is. Naponta néztem karácsony előttől s még újév után is egy különös vándorlást az ablakom előtt az Ág utcában. Egy jókora beugró, nagy zöld vaskapu a jelzett ünnepi időszakban tárva. Az utcáról bekanyarodva, a nyitott kapun át valahová a nagy bennvalóba sereglenek emberek, asszonyok. Visszafelé mindkét kezükben előre elkészített csomagok, aztán szatyrok, hátizsákok megrakva. Szó nincs, sirülnek befelé és visszafelé az utcába szakadatlan.

Nem volt nehéz rájönnöm, hogy ajándékosztás, de inkább ünnepi családtámogatás lehet. Csak erős asszonyok, fiatal sihederek sürögnek oda s vissza, oda s vissza. Nem rongyosak, nem rikácsolók, idős egyetlen egy sincs köztük, szőke sincs, az is igaz. Sietnek csomagokkal megrakva. Adakozókat szereti az Úr, s jól teszi. Arra sem volt nehéz rájönnöm, hogy egyetlen egy magyar nem volt a be- és kisirülők között. Karácsony odalett, utána is tartott még napokig a zarándoklat. És történt mindez a nagypiactól harminc méterre, ahol az esztendő minden napján csapatoslag állnak, járkálnak, koldulnak szánalmas, de megszokott állapotban cigányok, túlnyomó részt román vidékről. Üzletek ajtajában, kenyérüzlet kis boltjának ablaka előtt, hol a mindennapit fizetjük s megkapjuk, fagyban és kánikulában.

Kérdeztem és mondta Tóth-Birtan Csaba városi alpolgármester, hogy a város gondozza az adakozást uniós pénzből is. Már csak az maradt a fejemben a kétségek oszlása után, hogy már minálunk, babám, nincs fázó, éhes magyar az ábra szerint. De egyre nagyobb a zarándoklók tömege. Na meg az, hogy a magyarországi Gyöngyöspatán ezelőtt 110 évvel 2673 lélek volt, és abból csak egy nem volt magyar. Ott ma a cigányok fejenként egymillió forintot zsebelnek be, ugyanis 2004-ben cigányiskola is nyílt a faluban. Na, az elnyomás ekkorára fejlődött azóta… Sepsiszentgyörgyön tele a város iskoláskorú, kallódva kolduló kicsikkel, nagyokkal, nemzetiségtől és rendőrségtől függetlenül. A karaván halad valamerre, s mi ugyancsak megéljük ezt.