Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Egyetértünk abban, ha azt mondom, hogy a kedd a hét legalattomosabb, legrövidebb nevű, de leghosszabb napja? Olyan, mint a február. Kicsinek mutatkoznak, nagyjából semmit nem ígérnek, nincsenek tőlük elvárásaink, aztán mégis felbolygatnak mindent. Biztos vagyok benne, hogy a nagy háborúk ötlete is mindig kedden pattant ki a vezetők fejéből. Jó, igazából fogalmam sincs, de ha én háborúzni akarnék, kedden üzennék hadat.
A hétfőt alapból elítéljük. Ő kezdi a hetet, egy pihentető hétvége után biztosan nem lesz jó. A szerda már reményt ad, a pohár félig már tele. A csütörtök kis péntek, a pénteket meg egyértelműen szereti mindenki, hiszen fele már hétvégének számít. No, és a kedd? Egy nagy semmi.
A kedd az, amikor még van a hétvégi teendőkből, na meg persze a hétfőre tervezett munka fele is kedden mosolyog ránk. Várnak a héten olyan feladatok, amelyeket tudjuk, jobb elintézni mihamarabb, mert hanem csak ülnek a sarokban, porosodnak, és ördögien kuncognak, ha rájuk nézünk. Ők is keddre maradnak, az aznapra tervezett feladatokról meg szó se essék.
Kedden reggel általában a megszokott hármas erősségű helyett, ötös kávét iszom, kettőt, tej és cukor nélkül. Fogalmam sincs, mikor alakult ki bennem a hét második napjának ellenszenve, csak arra emlékszem, hogy mindig ezen a napon voltak olyan feladataim, amelyektől már hétfő este telesírtam a párnám. Kedden voltak a legnehezebb dolgozatok, vizsgák. Kedden kellett betördelnem azt a hetilapot, amelyet, úgy esett, egy évig én „szerkesztettem” egyetemen. Idézőjelben, mert inkább csak sírtam fölötte, aztán lett belőle mindig, ami lett. És kedden írom ezt a cikket.
A lelkem mélyén persze tudom, hogy ugyanolyan nap, mint a többi. Nagyon ritkán, szökőévente egyszer össze is keverem a szerdával. Tudom, nem a nappal van baj, hanem azzal, hogy mindig mindent utolsó percre halasztok, amely perc éppen keddre esik. Na, bumm, nem tehet róla. Ha elvégezném a vasárnapi munkát vasárnap, a hétfőit hétfőn, talán kedden már a szerdaival is foglalkozhatnék. Na, de csak azért, hogy a kedd jó legyen, mégsem változtathatom meg a régi, jól bevált rendszert, amit a környezetemnek, de legfőképpen magamnak hazudok minden nap: akkor tudok hatékonyan dolgozni, ha ég a körmömre a gyertya.