Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A kedd tehet mindenről!

Egyetértünk abban, ha azt mondom, hogy a kedd a hét legalattomosabb, legrövidebb nevű, de leghosszabb napja? Olyan, mint a február. Kicsinek mutatkoznak, nagyjából semmit nem ígérnek, nincsenek tőlük elvárásaink, aztán mégis felbolygatnak mindent. Biztos vagyok benne, hogy a nagy háborúk ötlete is mindig kedden pattant ki a vezetők fejéből. Jó, igazából fogalmam sincs, de ha én háborúzni akarnék, kedden üzennék hadat.

A hétfőt alapból elítéljük. Ő kezdi a hetet, egy pihentető hétvége után biztosan nem lesz jó. A szerda már reményt ad, a pohár félig már tele. A csütörtök kis péntek, a pénteket meg egyértelműen szereti mindenki, hiszen fele már hétvégének számít. No, és a kedd? Egy nagy semmi.

A kedd az, amikor még van a hétvégi teendőkből, na meg persze a hétfőre tervezett munka fele is kedden mosolyog ránk. Várnak a héten olyan feladatok, amelyeket tudjuk, jobb elintézni mihamarabb, mert hanem csak ülnek a sarokban, porosodnak, és ördögien kuncognak, ha rájuk nézünk. Ők is keddre maradnak, az aznapra tervezett feladatokról meg szó se essék.

Kedden reggel általában a megszokott hármas erősségű helyett, ötös kávét iszom, kettőt, tej és cukor nélkül. Fogalmam sincs, mikor alakult ki bennem a hét második napjának ellenszenve, csak arra emlékszem, hogy mindig ezen a napon voltak olyan feladataim, amelyektől már hétfő este telesírtam a párnám. Kedden voltak a legnehezebb dolgozatok, vizsgák. Kedden kellett betördelnem azt a hetilapot, amelyet, úgy esett, egy évig én „szerkesztettem” egyetemen. Idézőjelben, mert inkább csak sírtam fölötte, aztán lett belőle mindig, ami lett. És kedden írom ezt a cikket.

A lelkem mélyén persze tudom, hogy ugyanolyan nap, mint a többi. Nagyon ritkán, szökőévente egyszer össze is keverem a szerdával. Tudom, nem a nappal van baj, hanem azzal, hogy mindig mindent utolsó percre halasztok, amely perc éppen keddre esik. Na, bumm, nem tehet róla. Ha elvégezném a vasárnapi munkát vasárnap, a hétfőit hétfőn, talán kedden már a szerdaival is foglalkozhatnék. Na, de csak azért, hogy a kedd jó legyen, mégsem változtathatom meg a régi, jól bevált rendszert, amit a környezetemnek, de legfőképpen magamnak hazudok minden nap: akkor tudok hatékonyan dolgozni, ha ég a körmömre a gyertya.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás