A kétszeres hazátlan

Magyarországon 1990-ben engedett vasszorításából a kommunista cenzúra, föl lehetett már fedezni a zseniális Hamvas Béla írót, kitört a Nyirő József-kultusz is. Bejöhettek immár Amerikából Wass Albert (1908-1998) könyvei is. Ott éltem meg, hogy szinte mindenütt Őt szavalták. És mindig A kő marad című költeményét, mintha csak az az egy lenne a regényíró tárában. Rádió is, szónokok is üdvözölték a kitiltott grófot, akinek se szülőföldje, Erdély, se Magyarország nem adhatott otthont. A Ceaușescu-parancsuralom idején szó szerint nem kívánatos személynek, „egyes számú közellenségnek” tekintették. A magyar olvasótábor semmit nem kapott tőle kézhez.

Most 110 éve született a Mezőségen, Válaszúton. A második vad háborúban honvédtiszt volt. Nagy rontást nem művelt a szovjet frontokon. Ám országgyűlési képviselő volt Horthy kormányzósága idején, s mikor az feloszlott, ő maradt. Erdély volt a hazája, mindene, magyar nemzeti tudata, az eszmeisége, a megtartó erő. Amerikába kényszerült, sose jöhetett haza. És jutott Nyirő József sorsára ő is.

A román irodalom nyugodtan vehette volna, s ma is vehetné fiaként Wasst, hiszen híres regénye, A funtineli boszorkány jórészt román közösségben, román főszereplővel és másokkal, az erdélyi havasokban zajlik. Abban a budapesti időben, 1990-től egy ideig következetesen erdélyi költőfejedelemnek nevezték. Még ma is. Nem a címzés a fontos, hanem a levél. Nem volt Ő fejedelmi rangban. Értékes, ellentmondásos életműve van, az bizonyos. Ám ami szánalmas, hogy Egerben bizonyos szervezetek el akarják vontatni patakba az emléktáblával ellátott Wass-követ. Jusson eszünkbe Hóman Bálint történész tudós, numizmatikus (1885–1951) esete, kinek szobrot akarnak állítani Székesfehérváron, de bizonyos szervezetek tiltakoznak ez ellen.

A Wass Albertért kitört lelkesedés is alábbhagyott. Egyik szégyenünk lehet itthon is, másutt is. Egyszer költőfejedelem, másszor fajgyűlölő. Nyugtatjuk Wass Albertet emlékkövére tett kézzel – nehogy már azt is elvontassák.