Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Az elmúlt hetekben nagy port vert fel az a felismerés, hogy bár ugyanaz a csomagolásuk a Nyugatról érkező termékeknek, a minőségük Romániában, s ezen belül Erdélyben rosszabb. Jó lesz ez Európa keleti felén – gondolta nem egy nyugati termelő. Annak ellenére, hogy az innen exportált portékáktól szintet követelnek.
Egyébként nagyon olyan kevés áru volt és van, amely öreg kontinensünk keleti és nyugati felén ugyanolyan minőségű lenne. A kettős mérce alkalmazását bárki tapasztalhatja, aki más országokban is megfordul. És nem csak a termékeknél, hanem a viselkedésben is: legutóbb a London–Heathrow-i repülőtéren éreztették, hogy másodosztályúak vagyunk, örvendjünk, hogy egyáltalán brit földre léphetünk.
Bennünket, erdélyi magyarokat száz esztendő román uralma megtanított arra, hogy majdnem mindent kettős mércével mérjünk. Egy többséginek ugyanis mindig több járt és jár, mint egy kisebbséginek. Elvitatják még azt is, hogy a szülőföldünk a miénk, ősi román földnek mondják. Egyszóval nem szeretnék, ha jól éreznénk magunkat Erdőelvén, de még Székelyföldön sem, az évek folyamán mindig akad, aki mondvacsinált ügyet felfúj, perre viszi, és a jogászok, az ítélőbírók a törvényeket félremagyarázva nekik adnak igazat. És utat engednek a nacionalista hangoknak, mondván, itt Románia van, tehát a román szónak, román színeknek kell elsőbbséget biztosítani. Még a tömbben magyarok lakta vidékeken is.
Ha valakit ez vigasztal, az ország vezetői lassanként már a déli és az északi románok között is különbséget tesznek, a nyugathoz közelebb élőkben nemigen bíznak. Sőt, a napokban kiderült, hogy a különböző szakmákban ténykedők között sincs egyenlőség. Az ügyész népesség mindig háborogni szokott, ha a honatyák nem járultak hozzá a szenátorok, képviselők mentelmi jogának felemeléséhez – utólag kitudódott, hogy némelyüket koholt vádakkal akarták elítéltetni. A napokban kiderültek a simliskedések, és a bírói testület tagjainak ténykedését ellenőrző bizottság a Legfelsőbb Bírói Tanácshoz fordult tetteiknek tárgyalásra való engedélyezéséért. És bár a honatyák esetében folyamatosan azt hangoztatták, hogy egy jogállam esetében nem lehet kettős mércét alkalmazni, most ők tették ezt: nem hagyták jóvá a jogtipró ügyészek beperelését. Hát ilyen jogállam Románia.