Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Megértük hát ezt a napot is, a költészetét. Lehajtott fejjel az idén is, mint aki vétkezett. Ki mit restell, ki döngeti főnöke mellét. Semmi nem titok, és minden büntethető. A költészet napja most bujkál kiszáradt malomgátak titkai között. A hír akár ostromállapotot is jelez. Olyan, amilyen magyar területen, hetente két ünnepnap is szárad. Ma összeült a Gyávák Gyülekezete a homokon.
Eddig a percig, akár tavaly is, még vártam maradék derűlátásom mögött valamit. Vártunk fiatalon, aztán átírtuk
még a népdalainkat is. Vártalak a keresztútnál oldott harisnyával. A magyar költészet a maga műanyag ünnepén is
kiterített betli. A Gyülekezet maga adja meg színét és visszáját a gyávák ünnepének. – Csillagokat vetnek a csúcsok
felé. Ami visszahull, attól mentik aggódva az olvasót. – Csak ne kóvályogj,/ mint gólyafos a levegőben,/ hisz’ a vetések szépek!
Aki igazat vallani gyáva vagy, még mindig jó művi vallomásra. Volt vagy nem volt még ehhez hasonló, nem firtatom. A Gyülekezet egyhangúlag önmagára szavaz idén is, szelíd abrakon. Sem Bukarestnek, sem Brüsszelnek nem okoz gondot a döntés –, halad tovább a szekerük megrakottan a megszavazott irányban. Aki ezen a 365. napon is igazat mond, áldatlan lészen és koldus a javából. A magyar költészetnek vannak boldog napjai a krónikákban. Nekem szapora kétségeim vannak, nem gyülekezetem. Kétségbeesésem ezért visszatérő.
Te hétközösülési napon húsvétkezel.
Magadhoz juttattál éjnek évadán,
hogy szent legyen végre a béke.
Az időmérő mánusok
egyszerre mind megálltak.
Versben vagy viruló. Kis vallomás.
A Gyülekezet nem fogyaszt semmit
éhgyomorra, ugyanis kemény a támogatás.
Nem renyhe a költészetünk, csak idegen.
A hatványozott büntetést magam fizetem
1966 tavasza, májusa óta.
Szavazott, de engem vasreszelékkel
kínált az Idióta.
Vak vezet éberen fél világot.
A Gyáva Gyülekezet önmaga mellé állott.
A vers, az ének méregnek készül
az elvtársi íróasztalon vígan, vitézül.
A homály immár ismét behavazva.
A csillagvilág önmagát siratva szavazza.
A csend az úr. Pofa súlyba.
A Gyávák Gyülekezete csúcsra vigyorulva.
(Sepsiszentgyörgy, 2021. április)
„…csak idegen…”
Elértük, nekünk(?) írnak mások.
Ezüstökért, nyelvrontó Júdások.
Szófacsaró, arctalan tolvajok.
Kitüntetett,”díjazott”,”bajnokok”…
Elérkezett a Költők ideje.
A Verset immár,érteni kellene.
Mutassuk fel, az Ige,örökünk.
Jó verset,prózát becsülünk…
Az igazságot,mindig elfogadjuk.
Ha olykor fáj is, meg nem tagadjuk,
naivságunkat, hibáinkat.
Jó szándékunkban,meg nem ingat,
többé semmikor, soha, senki.
A JÓ VERSET, lehet szeretni…