A kormány felelőssége

Akár etnikai konfliktus is lehet a vége a mai úzvölgyi akciónak, hisz keresztezni fogják egymás útját Kovászna Megye Tanácsa, amely kihelyezett ülést tart a katonai temetőben, és a székelyföldi románok polgári fóruma, amely megemlékezne az Úz völgyében elesett román katonákról.

Természetesen minden katona, aki életét adta a harctéren, hős, és tiszteletet érdemel, elvégre a közembert soha nem kérdezték meg, mit akar, bevonulna-e, nem-e, ki ellen harcolna és ki ellen nem. Az viszont komoly veszéllyel fenyeget, hogy a két etnikai csoport képviselői egyszerre tartózkodnak a helyszínen, hiszen nem kell csak egy-két jól képzett provokátor, aki egyik csoportból a másik felé hajítson egy kővel, és máris kitörhet a balhé.

Azt, hogy – függetlenül egy esetleges összecsapás lefolyásától – ezt hogyan bírálná el a titkosszolgálatok által irányított román igazságszolgáltatás, arról szép tapasztalataink vannak 1990 márciusától errefelé. De akár ezt az ügyet is vehetnénk, ugyanis elképzelhetetlen (lenne egy civilizált országban), hogy miközben rátörik az ajtót a csíkszentmártoni alpolgármesterre, hogy családja köréből kommandósokkal kirángatva elvigyék kihallgatni (mi volt olyan sürgős?, ha behívják, biztosan bemegy, vagy ha nem ment, hát azután jöjjenek utána), aközben senki még csak azt sem kérdezte meg az egész botrányt kirobbantó dormánfalvi polgármestertől, miként szolgál a kedves egészsége. Pedig kétezer leütésben felsorolni sem lehet, hogy hány szabályt, törvényt és nemzetközi szerződést szegett meg, sőt, hogy ezt követően hány papírt kapott a román hatóságoktól, a prefektúrától a védelmi minisztériumig, amiből mind az tűnik ki, nincs igaza.

Úgy látszik, valakinek nagyon érdeke, hogy balhé legyen. Nehéz lenne pontosan megnevezni, hogy kinek, de egy dolog egészen biztos: a felelősség teljes egészében a végrehajtó hatalommal rendelkező kormányt terheli, amelynek minden eszköze megvan arra, hogy véget vessen ennek a cirkusznak, de nem tud. Vagy nem akar…