A közeledés fóruma

Olvasom, hogy Kolozsváron létrehozták a Román–Magyar Fórumot. A cél világos, a kivitelezés minden bizonnyal sikeres lesz, mert olyan neveket sorol fel a kezdeményező, akiknek tekintélyes tudományos munka áll a hátuk mögött, így minden bizonnyal nem lesz gond azzal sem, hogy minél többen elfogadják a kezdeményezést, és belépjenek a frissen megalakult, illetve a most kezdeti lépéseinél tartó társaságba. Egy ilyen csoport – vagy nevezzük egyenesen fórumnak – felette hasznos voltáról magunk is meggyőződhettünk itt, Sepsiszentgyörgyön, a ’90-es évek elején éppen ilyen vagy hasonló kitételekkel alakult meg a Román–Magyar Baráti Társaság, amelynek alapkövét nem itt, hanem Pécsen rakták le Erdély lelkes hívei, és az első találkozásra az itteni önkormányzat tanácskozótermében került sor.

A pécsi vendégek mellett jó néhány sepsiszentgyörgyi értelmiségi volt jelen. Én elsősorban arra voltam hivatott, hogy a magyarországi vendégeknek és a magyarul nem tudó románoknak fordítsak. Persze talált a szó, és akkor jöttem rá, hogy a jelenlévő román barátaink közül azok is értenek magyarul, akikről ezt eladdig nem tudtuk. A beszélgetés inkább ismerkedéssé alakult át; mindannyian bemutatkoztunk, s nyakra-főre fogadtuk, hogy ennek folytatása lesz. Az igazság az, hogy nem lett, legalábbis nem sikerült hosszú távon működőképes valamit összehozni. A lépés viszont megtörtént, és bizonyossá vált, hogy ilyesmikre, ilyen szervezési gondok ellenére is ezekre a kezdeményezésekre szükség van.

A kolozsvári viszont más terepen indult, ők ott próbálják egymáshoz közelíteni a román és a magyar értelmiségieket, és hiszem, hogy sikerül is nekik. Erdély fővárosának olyan értelmiségi rétege van mindkét oldalról, amelynek tagjai a legtisztábban látják az együttélés előnyeit, a kölcsönös tisztelet és megbecsülés hatását. Nem tűnik lehetetlennek, hogy ennek hatására itthon, Háromszéken is megnyíljanak a barátkozási kedv kapui, s úgy köszöntjük egymást találkozásaink alkalmával, mint régen megszokott volt.