A kultúra ereje

A sors ajándékának tekintheti Sepsiszentgyörgy, hogy éppen Veszprém a testvérvárosa, amely felajánlotta, hogy saját jogon nyert kulturális fővárosi címét „megosztja” székely testvérével. Nagyon valószínűtlen, hogy valamikor a múlt század hetvenes éveiben, amikor a sepsiszentgyörgyi és a veszprémi színház felvette egymással a kapcsolatot, és rendszeresen ellátogatott egymáshoz (már amennyiben abban az időben lehetett), arra gondoltak volna, hogy valamikor a két város az Európa kulturális fővárosa (hol voltunk akkor Európától) cím kapcsán köt majd egyességet. Márpedig tegnap éppen ez történt: Veszprém, Európa 2023-as kulturális fővárosa, felajánlotta Sepsiszentgyörgynek, hogy vegyen részt a programban.

Iskolapéldája ez annak, hogy miként léphet át a kultúra a politikusok feje fölött, hisz – román részről legalábbis – semmilyen hajlandóság nem látszik az együttműködésre. Jó lehetőség arra, hogy a székelyföldi magyar kultúra felkerüljön az európai térképre, ha már négy évvel ezelőtt a román miniszterelnök sikeresen megakadályozta, hogy a csíksomlyói búcsút felvegyék az UNESCO szellemi világörökség listájára.

Jó alkalom arra is, hogy a sepsiszentgyörgyi önkormányzat bebizonyítsa, hogy öt évvel ezelőtt, amikor maga is Székelyföld nevében az Európa kulturális fővárosa címére pályázott, nem üres szlogen volt az, hogy „komolyan gondoljuk”, és valóban rangos programok voltak a tarsolyukban, amiket részben, és az új körülményekhez alkalmazkodva, most meg tudnak valósítani.

Egészen kiemelkedő lehetőség nyílik ugyanakkor Sepsiszentgyörgy alig 24 éves alpolgármester-kisasszonya előtt, akit nem egészen egy hónappal beiktatása után bedobtak a mélyvízbe, és megbíztak a há­rom­éves program lebonyolításával, hogy bebizonyítsa tehetségét, rátermettségét, szervezőképességét, és sikerrel vezényeljen le egy nagy ívű projektet. Ez talán kézzelfogható argumentuma lehet annak is, hogy errefelé nem porhintés az, hogy – ha arra alkalmasak – igenis engedik érvényesülni a fiatalokat és a nőket. Hajrá!