Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Nem valami bőbeszédűek a források a székely hadak Anjou-kori szereplését illetően, inkább csak utalásokból szerezhetünk tudomást arról, hogy a dinasztia első királyát, Károly Róbertet elkísérték például Havasalföldre 1330-ban. Mint ismeretes, a hűtlen vajda, Basarab megbüntetése nem sikerült. Lack akkori székely ispán csapatai a nyugati hadszíntéren is feltűnnek hat évvel később a király Habsburg Albert és Ottó osztrák hercegek elleni háborújában.
Az utód, Nagy Lajos király idején oroszok és szerbek elleni hadjáratokban vettek részt eleink, s amikor a király 1368-ban a hűtlen havasalföldi vajdát kívánta megleckéztetni, akkor ő maga egy sereggel Bulgária felől tört be a vajdaságba, a másik sereg, benne a székelyekkel északról támadott Lackfi Miklós erdélyi vajda vezetésével. E sereg vereséget mért a havasalföldiekre, de utóbb csapdába esett, és nagy veszteségeket szenvedett, elesett az erdélyi vajda és az alvajda is. A csorbát végül Nagy Lajos király köszörülte ki, meghódolásra kényszerítve Lajk havasalföldi vajdát.
Az Anjou-kor legfényesebb székely sikerének a moldvai tatárok elleni hadjáratokat nevezi a háromkötetes história. A magyar királyság keleti határaitól keletre akkor az Arany Horda néven ismert nomád birodalom helyezkedett el, ennek martalócai gyakran pusztították Erdélyt és a székelységet, e hadjáratokban hát ezek bosszúvágya is közreműködött.
Nagy Lajos 1345. február havában úgy döntött, véget vet a betöréseknek, és Lackfi András székely ispán vezetésével székely és nemesi hadinépet küldött a tatárok ellen. A meglepetésszerű támadás győzedelmesnek bizonyult, még a tatár fejedelmet, a kán sógorát, Athlamost is sikerült elfogni és lenyakazni, elutasítván a felajánlott váltságdíjat, mondja a krónikás, a „foglyul ejtett tatárok sokaságát pedig számos zászlóval egyetemben elküldték Visegrádra a királyi felségnek.” A krónikás hozzáteszi, hogy a székelyek a következő évben ismételten rajtaütöttek a tatárokon, és ezúttal is sikerrel jártak. „A tatárok földjén ekkor igen sok, roppant értékes fegyvert, valamint gazdag, barmokból, drágakövekből és gyöngyökből álló zsákmányt szereztek.”