A kutyák a gond, nem a sakál!

Olvasom az újságban, hogy sakál pusztít Szentkatolnán, de arról bezzeg nem írnak, hogy a falu utcái tele vannak kóbor kutyákkal. Ha az ember, ahogy jómagam is, nagy ritkán Szentkatolnára téved, akkor megtapasztalhatja, milyen az, amikor a mellékutcákban a szabadon engedett ebek leselkednek rá a kamionok alól. Mert, gondolom, a kedves gazdák túl kényelmesek ahhoz, hogy becsukják a kaput, vagy ne adj’ Isten megkössék a kutyákat. Engedik szélnek, hadd menjenek, aztán ha valakit megharapnak, akkor mi lesz?

Aztán az állomás fele is néha-néha látni kóbor ebeket, soványakat, rozogákat, amiket minden jel szerint otthagyott valaki (ha azóta az ebek eltűntek onnan, akkor ez már nem érvényes, de attól még jelen voltak elég sokáig).

Azt sem értem, mit spórol az önkormányzat, mire gyűjtik a pénzt, mert nem képesek mondjuk szerződést kötni egy olyan egyesülettel vagy akármivel, ami a kutyák befogását végzi. Nem kell messze menjenek, mert a szomszédos városban van menhely, sőt eléggé aktívak az ottaniak. És gondolom, ha normálisan felügyelnék a települést az olyan személyek, akik nagy felelőtlenül kicsapják a kutyákat, jó párszor büntetést kapnának – fogadni mernék, többet nem engednék el őket!

Én nem akarok okoskodni, de amilyen sok kutya van a faluban, nem tartom kizártnak, hogy a juhokra is a kutyák mentek. De, persze, ez csak az én meglátásom, nem vagyok odavalósi, de néha járok a faluba.

Mindenképp megfontolandó lenne szerintem a kóbor ebek ügyének megoldása a normalitás keretei közt. Jó, tudom, a kutyákat el lehet tüntetni, csak az nem törvényes és nem is emberséges. S remélem nem is történik ott olyasmi.

Balázs József, Kézdivásárhely