Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Azt nem kell különösen bizonygatni, hogy Romániában a nyugdíjak osztogatása – mert ezt nem adják, amint állítják a tűz körül ülők, sem a ledolgozott, sem pedig a biztosított évek után – elég szépen aránytalanná tette az idősek öregkori járadékának rendszerét. Még meg sem száradt a tinta a nyugdíjtörvény alján, az ügyészek, törvényszéki bírák máris előjogokat követeltek. Maguknak új jogszabályt hoztak létre – később ezt a parlament is elfogadta –, amely szerint külön pénztárból számukra az utolsó javadalmazás nyolcvan százalékát (beleértve a pluszjuttatásokat is) fizetik ki nyugdíjnak.
Ezt tovább emeli a huszonöt év munkarégiség utáni százalék. Így aztán az esetek többségében a nyugdíj nagyobb lett, mint a bérük. Egyébként Romániában hatvan olyan nyugdíjas él, aki havonta százezer lejes összeget kap, s ezek mind a jogszolgálat körül matattak. Hát ez olyan „egyenlők vagyunk, de mi egyenlőbbek”- állapot. Ilyen summa megítélésének indoklásakor több honatyától hallottam, hogy jól meg kell fizetni – még öreg korukban is – az ügyészeket, törvényszéki bírákat, hogy ne váljanak korrupttá. Hát ezt nem mindig sikerült elérni.
És ha már a kezükben volt a kés és a kenyér, honatyáink is jó nagy szeletet kanyarítottak maguknak. Kiugrottak a közösből, és elfelejtve a néppel a népért jelszót, kivételes nyugdíjat szavaztak meg maguknak. Látva, hogy lehet, az öreg hadfiak is mindjárt a közös pénzbe markoltak. Na, nem a most hadszíntereken lévők, hanem a régiek, akik Ceauşescu kukoricacsatáiban jeleskedtek. Ezek hadakoztak a legvehemensebben, hogy kikerülvén a hadseregből, jelentős külön összeget kapjanak. De nem csak ők, hanem feleségeik is! Mindehhez hozzákapcsolták a rendőröket – lényegében a volt milicistákat –, akik bizonyos esetekben már 48-50 éves korukban szép összegeket felvéve vonulhatnak nyugállományba.
Így aztán Romániában a legkisebb és legnagyobb nyugdíj közötti arány most már 1 a100-hoz, míg más országokban ez maximum 1 a 30-hoz, de a legtöbb helyen ennél kisebb. Az orvosok, tanárok, mérnökök is besoroltak a nem éppen magas nyugdíjat kézhez vevő 2,5–3 millió szürke nyomorult közé, akiknek, ha emelik is egy kicsit az időskori juttatását, mindjárt fizetésképtelenséggel riogat a politikum.
A pofátlanul magas speciális nyugdíjak, no meg a sok „betegnyugdíjas” miatt van az, hogy pár éven belül az egész rendszer összeomlik, nem lesz miből fizessenek az idősöknek.