A legutolsó tisztelet

Azt is mondhatnám, föl, fiúk, a végső győzelemre! Nekünk érik a gyümölcs, nekünk hámlik a hárs, kisebbségekbe szorított magyaroknak. Hiszen ahelyett, hogy kitakarodnánk az ifjú Romániából, betakarítunk minden hasznosat.

Csupán az emberi jogot nem, még ebben a takarmány vegyületű Európában sem. Hiszen Marius Pascan, aki egyenesen Maros megye parlamenti képviselője, azzal az aranyos váddal illette a Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (2018. 8. 3.), hogy az összekacsintva néhány román párttal, elmozdíttatta állásából a Maros megyei kormánymegbízottat (prefektust), Lucian Goga urat, ültetvén a helyébe helyettesét – elképesztő! –, a magyar Nagy Zsigmondot.

Számomra is hihetetlen ez a képviselői sajtórianás. Marosvásárhelyen a magyarság annyira se tudott menni, hogy „kiérdemelte” volna, miután a várost megépítette, a kétnyelvű utcanév-táblákat. No, Székelyföld egyik megyéjének mai parlamenti képviselője, M. Pascan ettől borult ki, és tette a mérleg mellé a maga szóbőségét; éktelen káromkodásairól nem értesültem, elemi erejű dolgozatát olvastam.

Arról értesített, hogy az RMDSZ „aláaknázza Romániát”, nyilvánvalóan „a szervezet nyomására váltották le” (fel? fennebb?) rajongó nemzettársát, Gogát. Azzal zárja riadalmas, rebellis, tömegmozgató írását, hogy a román nép arcába vágja a kérdést: „Milyen országban élünk, testvérek?”

Szerepel az is fél sorban, hogy a román állam pénzén él és aknáz a magyarság. Én megállok a kérdésnél, és teszem föl magam is, százezredszer: miféle ország ez, ahol a katolikus műemlék templomot Marosvásárhelyen lerontották ők, maradt egy toronycsökevény, ahová a szemetet szórták haladók és kezdők évtizedeken? Milyen ország, ahol a Maros megyei parlamenti képviselő(nk) „stupidnak (korlátolt, ostoba), vérlázítónak, szégyentelennek” nevezi a magyarok szövetségét és azt az állapotot, amelybe hoztuk a Nyugat előtt Romániát?

Nos, ha így haladunk a jogaink dolgaiban, hát föl, fiúk! Megadjuk Marius Pascannak a demokrácia bibliográfiáját és legutolsó tiszteletünket.