Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Tekintettel a közelgő államfőválasztásra, de a jövő évi önkormányzati és parlamenti választásokra is, a román pártok szekértáborokba kezdenek rendeződni. Igyekezetük látványos, lassan körvonalazódnak a különböző politikai és választási szövetségek az egységben az erő elv alapján. Ez teszi lehetővé ugyanis, hogy a választói preferenciák által meg- és hamarosan újraosztott, felszeletelt demokratikus tortából egyik, vagy a másik pártcsalád kihasítsa a kormányzáshoz szükséges abszolút többséget. S mivel a román politikatörténet tele van a pártcsaládok közös értékrendjét fölülíró, leginkább csak pőre választási érdekszövetségként körülírható koalíciókkal, 2019 annyiban kivételes alkalomnak tűnik, hiszen a körvonalazódó partnerségek a kormányoldal és ellenzéke tagolódáson túl egybeesni látszanak az ideológiai spektrum bal és jobb oldalával is. Vagyis többnyire a pártcsaládi értékek mentén formálódnak.
Ezt a kegyelmi állapotot, a nyugati demokráciákra jellemző ideológiai következetességet leginkább annak köszönhetjük, hogy a korrupcióellenes harcba csomagolt politikai leszámoláshullám szokatlanul magas (de érthető) feszültséget, polarizáltságot gerjesztett a pártrendszert alkotó, a közhatalmon osztozkodó pártok között. A konfliktus okozta sérelmek mind a kormányoldalon, mind az ellenzék térfelén leszűkítették a lehetséges és vállalható barátok és ellenfelek körét. A parlamenti patkó két oldalán következésképpen felértékelődtek a sors- és bajtársi érzelmek és lojalitások, s úgy tűnik, ezek a kötődések hosszabb távon, de a választásokig bizonyosan meg fogják szabni a játékteret.
A pártcsaládok mentén zajló összeborulásból csak a politikai középre igyekvő liberális pártok lógnak ki. No, itt nem a magát váltópártként feltüntető nemzeti liberálisokra gondolok (mivel azok néhány éve átslisszoltak a jobboldalra – az európai Néppárt tagjává válva), hanem az USR és az ALDE formációkra.
Ezek ugyanis nem tudnak s akarnak kitörni a bal-jobb szembenállás erőteréből, s megosztva, újratermelve az elmúlt parlamenti ciklus felállását, éppen hogy egymás ellenfeleivé válnak azzal, hogy a kormányzati pozíció reményében, ki-ki ragaszkodik a maga nagypártjához.
Pozsony János Csaba