A magányos kabinet

A korrupcióellenes nemzeti hipszterforradalom után újabb remekmű született a bukaresti kortárs politikai válság-műfajában. Röviden összefoglalva a kép úgy fest, hogy annak ellenére, hogy pártja megvonta a bizalmat tőle, és miniszterei már rég lemondtak, Grindeanu miniszterelnök nem mond le. Igazságérzete bár sérült, de Romániáért akár egyedül is, alkotmányjogi szempontból teljesen legitim módon továbbra gyakorolja az ország végrehajtói hatalmát. Legkésőbb hétfőig, amikor – tragikus módon – a szociáldemokrata frakció vezette parlamenti többség valószínűleg végrehajtja egyszemélyes kabinetjén a beígért és végzetes bizalmatlansági indítványt. De itt még koránt sincs vége a dolognak, mert már arról is szólnak a hírek, hogy – deus ex machina – az új kormányban hivatalt kapna Jó Humorú Victor Ponta, a derűs szociáldemokrata közelmúlt optimista miniszterelnöke is.

Nem kérdés, hogy ehhez a mókás helyzethez elsősorban a szociáldemokrata politikusok hübrisze, gőgje vezetett. Mivel Dragnea pártelnök büntetett előéletével közvetlenül nem férhet hozzá a kormánykerékhez, így hatalmát féltve egy országos befolyásban gyenge, súlytalan politikust jelölt maga helyett miniszterelnöknek. Arra számított, hogy Grindeanu, a fegyelmezett karrierista, az ízig-vérig bürokrata szemléletű, és ehhez a kötött életpályához szokott párthivatalnok nem fog belekavarni az országos politika erő- meg érdekviszonyaiba. Hogy nem sérti majd az ő kiváltságait. Egy vidéki, aki nem ismeri ki magát a fővárosi hatalmi technikák terén, a dümbovicai fekete mágiában nem nő majd a fejére.

Viszont azzal is számolhatott volna a pártelnök és pártja, hogy a hatalom és a fontos hivatal bizony erősen jellemformáló. Grindeanu úr belekóstolt a tortán levő habba, és úgy tűnik, nem tudott ellenállni annak a kísértésnek, hogy a csendes végrehajtói szerep mellett politikai tényezőként tekintsen magára. Vesztére. Így történhetett, hogy önálló mozgástér nélkül, pillanatok alatt kiszaladt a politikai támogatás és a bizalom a lába alól, és egymagában, súlytalanul maradt, az alkotmány cikkelye által még garantált, de immár üres Viktória-palotai hivatalában. <