A magyar széppróza napja

Jól tették, akik döntöttek arról, hogy a költészet, a magyar nyelv, a magyar kultúra, a magyar tudomány, a magyar dráma és megannyi más, számunkra létfontosságú terület után a magyar széppróza is megtalálja helyét a jeles évfordulók forgatagában.

Ahhoz kétség nem fér, ünnepelni tudunk, főleg akkor, ha annak értelmét, érzelmi tartalmát átérezzük, ha általa nemesedünk, úgymond felnőttebbekké válunk, jobban figyelünk arra, ami körbevesz, s teendőinkre is. Ilyen megfontolásból születhetett meg 2017.november 13-án a Magyar Írószövetség választmányának ajánlata, hogy ezután minden esztendőben, Jókai Mór születésnapján ünnepeljék meg a magyar prózát, ez az időpont legyen a magyar próza napja szerte az egész Kárpát-medencében. És 2018-tól kezdve, minden február 18-án a magyar szépprózát méltatjuk. S adódhatott erre jelképszerűbb, felemelőbb dátum, mint Jókai Mór születésének napja?

Ha már a költészet ünnepét József Attilához, a drámáét Madách nevéhez, a magyar kultúrá­ét Kölcseyhez, a magyar nyelvét Kazinczyhoz igazították, önkéntelenül, természetszerűen adódott, hogy a szépprózát Jókaihoz kössék. Elképzelhetetlen, hogy miként Petőfi csillaga örökkön örökké ragyogni fog a költészet egén, ne ez történjék a mi Jókaink esetében is. Azt megmondani nem tudom, senki sem tudja, hogy ma hányan és kik olvasnak Jókai-művet.

Magyartanárként viszont sokszor tapasztaltam, hogy a világirodalom mércéjével mérhető íróóriás legalább számos barátot szerzett a magyarságnak.

Annak idején minden bizonnyal nem létezhetett magyar család, ahol legalább egy Jókai-mű ne legyen feltalálható a szekrényben, a polcon, a mestergerenda alá bedugva. Persze, nemcsak Jókaiból áll a világ, és a magyar széppróza sem.

Ám azért felette furcsának tartom, hogy akad olyan végzős, rangosnak tartott iskolában is, akinek kezében soha nem járt Jókai-könyv. Hátha ez a nap mindenkinek meghozza a kedvét, hogy szép magyar prózát olvasson, ha nem is feltétlenül Jókait!