Olvasva arról, hogy az egyik magyar költőnő kivenné a kötelező vagy ajánlott iskolai olvasmányok közül Jókai Mór örökszép regényét, Az arany embert, mert annak női szereplői nem felelnek meg a 21. század női ideáljának, engem arra késztet, valahogy hozzam ezt összefüggésbe azzal a tételsorral, amelyet a VIII. osztályosoknak kiírt, napokkal ezelőtt tartott felmérésen kaptak kézbe a tizenöt évesek.
Most a XII.-es diákoknak összeállított feladatsort nem keverem belé, holott ott is lehetne ok az akadékoskodásra, de a nyolcadikosoké egyenesen elképesztett. Ha csak magam jártam volna így, az az én bajom lenne, de ugyanígy jártak mások is, főleg a magyartanárok. Hát ezért tanították négy esztendőn át a magyar nyelvet, a nyelvtant és irodalmat, ezért próbálták meg minden eszközzel közelebb vinni a tanulókhoz Petőfit és József Attilát, a János vitézt és a Toldit? Legalábbis azon a feladatsoron, amelyet én letöltöttem a világhálóról, nyoma sem volt a magyar irodalomnak. Illetve csupán a sokak által kedvelt Dragomán György fantáziaregényének egy részlete, amely aztán alapul szolgált néhány úgynevezett kommunikációs gyakorlat megoldására.
Az egész komolyságára jellemző, hogy a javító tanároknak küldött javítókulcs (az immár szinte megszokottá vált bárem) magyarul így kezdődik: Explicit információ. Ez kétszer is. Magyar dolgozatok javításához ezzel kezdődik az útmutatás. Aztán jön az elemzendő szöveg, amely egy, nemrég a világhálón is közzétett, bővebb hír tulajdonképpen, amelyet a startlap.hu és az infostart.hu cikkei alapján állítottak össze valakik, és az űrkutatás tényleg lényeges mozzanatához kötődnek, mégpedig az űrszonda sikeres landolásához (így!) a Mars planétán (így!), s így az úgynevezett marsmissziók (így!) első lépései alapul szolgálhattak a mi magyar nyolcadikosaink „kommunikációs készségeinek” felmérésére.
Ha csillagászati, esetleg fizikaórán felhasznált szövegről lenne szó, üsse kő! Igaz, még akkor sem csúsznának el a helyesírási hibák, de annyi időt felölelő magyar nyelvi és irodalomolvasási tanulás, gyakorlás után, melynek célja többek között az identitás megőrzéséhez történő hozzájárulás, a szép magyar beszéd és helyesírás titkaiba való beavatás, arculcsapást jelent szerintem sok magyartanár számára. Én nem fogadom el magyarázatnak, hogy a román tétel szerint kellett összeállítani. Egyébként az is bosszantó, hogy a fővárosból kapott, a feladatot tartalmazó lap fejléce, ha már nem lehet magyar, legalább miért nem kétnyelvű?
Nyelvőreink, miként vigyáznak, nyelvünk kopik, törpék aláznak…Miért nem szólnak, hogy a nyelvünk
maradjon maradjon tiszta, örököltük…