A magyarosítás létparancsáról

Friss hír, hogy az ultraliberális, Soros Györgyöt nyíltan támogató – és persze Soros által támogatott, elvégre így megy ez – Schilling Árpád rendező emigrál. Lehetnek persze kételyeink a szándék őszinteségével kapcsolatban, hallottunk már ilyet nem egyszer. Meg aztán van olyan is, hogy valaki nem tud megélni Izraelben a szélsőjobbtól való sajátlagos rettegéséből, mint a Horthy-szobrokat élvezetből gyalázó Dániel Péter, aztán csak hazajön még egy kicsit rettegni.
Mindeközben azt hinné a jámbor jobboldali polgár, hogy azért ennyire hisztisek a liberálisok, mert nem jut nekik elég az állami támogatásból. Holott pont fordítva van, a sajátos helyzet az, hogy a kultúra területén nem történt meg a rendszerváltás, ma is a kulcspozíciók zömében balliberális meggyőződésű emberek ülnek, legyen szó könyvkiadókról, könyvterjesztésről, könyvtárellátásról, színházi világról, filmiparról, tanügyről, külföldön a nagykövetségek és a kultúrdiplomáciai intézetek nagy része csont ballib előadásokat szervez, s még sorolhatnánk.
E jelenségről Lovas István szólt először a nemzeti oldal Stockholm-szindrómájának jelenségkörét leírva az első Orbán kormány bukása után. Most Szakács Árpád állt neki egy mára már öt részt megélt sorozatban leleplezni, hogy miként finanszírozza a magyar kormány saját ellenségeit. Lenne ebben logika, ha az illetők visszafognák a nemzetellenes propagandájukat, ha már a mi oldalunkról kapják a pénzt, de erről szó sincs.
A Kinek a kulturális diktatúrája? című sorozat negyedik részének főszerepelője, Prőhle Gergely válaszolt Szakács Árpádnak. Fő érve az, hogy „nem minden politika, és a politika nem minden”. Ami persze teljes mértékben igaz, csak a téma szempontjából nem biztos, hogy releváns. A helyzet ugyanis az, hogy ha a kormány legalább a kulturális szféra azon részeit nem befolyásolja, melyek számára elérhetőek, magyarán nem szelektál a támogatások odaítélésénél, nem él kinevezési hatalmával, és nem teszi elsődleges szemponttá minden döntésnél a nemzeti lojalitást, akkor épp a legfontosabb téren, a tudatformálás terén maradnak meg a szervezetileg szerencsére letűnt, de szellemében ma is viruló SZDSZ pozíciói.