A magyarság ikerszavai

Még földet sem értek a nekünk szánt áldások hullámai január elseje óta. Akinek volt beleszólási joga és akinek nem, az is megmaradt a várakozások tornácán. Még alig egyensúlyozgattunk vadonatúj esztendőnkben hatvan napot, és mit adnak az egek s az istenek? Sziromszárnyakon és ásatag jóslások leletei között ma is jeleznek múltunkból és honlapjaink sziromárnyékából a múltra s a jelenben a jövőre intő fölszólalások.

Jelen voltam átabotában jósolgató szegény prédikátorok csillagszórást elhibázó szónoklatainál. Ellenfele máris dicsőségi műanyagból kotyvasztja a magáét. Eközben nézem azt a jelent, amelynek építője s parancselfogadó szónoka voltam dombokon, hágókon. Mert… késik… Velem volt a két iker lány, Lakodalom és Irodalom. Temettük együtt, sirattuk ugyanúgy az arra nem készülő, de újból és újból belebotló hitetlenkedőket.

Keletre ismét nyitottak az igenlő február-napok. Annyi nyitott ablak, ajtó sehol a befogadásra, mint minálunk. Nyugatra nyílókat nyitogatják seregesleg a jövendő falára is hazug sorsrablói, oda s vissza. Na, látod, fiam, unokám? Egykor más szelek fújták lobogónkat, szemünkbe a port, onnan a könnyeket. Fogadd úgy március minden napját, mint a közelgő március 15. minden percét. Tisztelt hallgatóság, olvasók ezrei, kik a nemzet, erkölcs, haza-hit ikerszavait röptetik fölénk, a bizalom óriás tölgyfája az övék, a miénk. Van tehát bizalomfánk óriási lombja. Ne restelld lombjait figyelned, lélekkel fogadnod minden levelét!

Én magam is ezzel a lombbal bugyolálom magam, ha a bizalombok is szóhoz, napsugárhoz jutnak, ahogy az írva vagyon híres kertészeink imakönyveiben. A bizalombot nem rombolnod kell, de ápolnod, segélned minden időnkben.