A medve bőre

Végre meghallgatásra talált az ésszerűség Bukarestben, úgy tűnik, találtak egy megoldást a medve-kérdésre. Hogy mindehhez egy RMDSZ-es miniszter kellett, akár jellemzőnek is nevezhetjük, de ne hízelegjünk feleslegesen senkinek, hiszen a rendelet alkalmazási módja dönti majd el, hogy valóban kezelhető-e vele a panaszáradat, mely évek óta emberek százezreinek újkori nyomorúságát jelzi.

Szóval ne igyunk előre a medve bőrére, várjuk ki a végét. De hogy ennyi évre és ekkora kártételre volt szükség ahhoz, hogy lépjen a bukaresti kormány, az mégis valami olyasmire vet fényt, ami több mint meggondolkoztató. Nyilvánvaló volt már évekkel ezelőtt, hogy túlnépesedett a mackópopuláció, messze meghaladja erdeink és erdészeti hatóságaink vadgazdálkodási kapacitásait, eltartó képességét, s a hatóságok mégis hagyták, bénultan szemlélték, hogy áldozatokat szed a vadállat. Hogy kárt tesz emberéletben és gazdaságban, hogy valóságos medveterror légköre terjedt el a székely és nem székely régiók jó részében, hogy a gyerekek félve mentek iskolába, hogy a kirándulók elkerülték az erdőket, hogy a gazdák, juhászok nem tudták rendesen használni legelőiket, kaszálóikat, hogy a nyájak, csordák állandó veszélyben legeltek.

Mi bénította meg a hatóságot, mi tette süketté a politikusokat? Leszámítva a hazai bürokrácia különben halálos lomhaságát – a medvének egyelőre nincs szavazati joga –, az ún. európai zöld mozgalmak uralmának diktátumaihoz való igazodás bénította meg és tette gyávává a politikusokat. Holott itt nem is kellett volna semmit nyújtani a sajátjukból, csupán az észszerű vadgazdálkodásnak kellett volna ZÖLD utat adniuk, melyre különben van EU-s norma is. De mindez holt betű és írott malaszt, amíg a dogmatikus zöld mozgalmak úgy védik a természetet, hogy azt az emberek kárára teszik.
Nem mintha a zöldeknek nem lenne valódi feladata is pl. erdeink, vízfolyásaink védelmében és szabályozásában. De ők a szerencsétlen medvék városba-faluba szoktatásával voltak eddig elfoglalva.