A megosztott pallón

Mohón vettem mindig az új és újabb éveket. Elszámolásra készültem mindig, nem a nagy ajándékozások torára. Megszoktam magam is a létet, meg a magamét és még nehezebben azt, hogy idegen kezek matassanak az éveim, sorsfordulóim között – értünk meg ellenünk. A keresztény hit szerint egyetlen Mindenható van, s avval annyi.

Ujjongva, hogy megértük, dicsértük az új évet csókosan és könnyesen, ki-ki a maga domboldalain. A medvének az ünnepi napokon is a maga joga, merre cammog ebben a furcsa egyenlőségi játékban.

Visszanéznem is jogom van a tavalyi történésekre. Suhognak az emlékek. Jó pár dicsérheti a tavalyi esztendőmet, ugyanis túléltem. Megéltem mindent, amit fölöttem is suhogtatott a lét meg az egek királya. Így rendezgetvén az alig hogy elsuhant esztendőt, jártomban s keltemben is jelentkezik a nagybetűs Remény, ha egy szál deszkán kelek át szakadék fölött, igyekezvén újból és újból a jó, az éltető édes felé, terelgetném az enyéimet újból abba az irányba, mely szerintem járható, jöjjenek és menjenek arra a mieink is.

A remény jól öltözött, választékos idén is, ünnepi és csokrosan viszi, szálanként tűzdeli az eleven reményt. Ó, erős és nagy hitű, bízni benne fennen is ám. Ezen a szál deszkányi pallón kedvem kerekedik elkiáltanom valamelyik igazam, ám szembe jön velem, indul felém egy igazi nagyanyó, fiúcskát vezetget. Te jó ég, hogyan kerüljük meg egymást? Én itt félúton, a patak fölött, a néne és csillagos unokája elindult felém szemközt! Forduljak vissza? 

A nagyanyányi néne azonban kiáltana, de nincs hangja, harsányan hallgat és integet is valamit. Mit tegyek? Megállok, két  karommal intem a jövendőt: leülök a pallóra, arccal a jövögető nagyanya és tipegő unokája felé nevetve? Jöjjetek nyugodtan, lassan s úgy ügyesen.

Szétvetett lábakkal ülök a pallón, kitárt karjaimba érkezik nagyanyó, nyújtja bal kezét, megfogom, átterelem ültömben az unokát is, aki a fejemre támaszkodik percig, átlép ölemen s kikőtt a maga nagyanyója kezén, mennek tovább… Bele az új évbe. A patak partjáról integetnek felém, én is viszont.

A siker erőt ad kicsinek s nagynak.