Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A román himnusszal nyitott tegnap a kormányhivatalban tartott rendezvény, amely a prefektúra napját ünnepelte. Rossz volt nézni, hogy miközben keresztre feszítik a magyar elöljárókat, hogy nem tisztelik a román nemzeti szimbólumokat, hogy nem tesznek elég zászlót, nem játsszák be mindenütt a román himnuszt, ők szépen végigunatkozzák a himnusz összes bejátszott szakaszát. Senki, egyetlen hangot sem énekel, és nagy kérdés, hogy hányan tudnák elmondani a bejátszott strófákat.
A prefektus ünnepi beszédében a törvény őrének nevezte a prefektus francia mintára létrehozott intézményét, akinek – hangzott el e történelmi összefoglalóban – a megye fejlesztéséért kell dolgoznia. Nos, ez utóbbit jól leplezik. Nem világos, hogy mit tett a mindenkori prefektus, hogy ez a régió gazdaságilag egyről kettőre jusson. Azért viszont keményen megdolgozott, hogy legyen feszültség az itt élő népek között, hogy nehogy már az őslakos magyarok itthon érezhessék magukat szülőföldjükön, ne használhassák szimbólumaikat, korlátozzák anyanyelvhasználatukat. Mindezt természetesen a törvény nevében, amit mindenki úgy értelmez, ahogy akar: egyik megyében katonai tiszteletadással vonják fel a helyi közösség lobogóját, a másikban tűzzel-vassal üldözik azt – egyazon törvény előírásai alapján.
Sőt, a prefektus, aki elvben a végrehajtó hatalom helyi megbízottja, akár saját kormányával is szembemehet. Ha a kormány visszaadná a közösség jogos tulajdonát (lásd a sepsiszentgyörgyi sportbázis nem régi történetét), akkor a prefektus szembefordul ezzel, és a román állam és a román lakosok veszteségeként állítja be, hogy a sportminisztérium, amely évtizedek alatt egyetlen lejt sem költött a központra, a helyi közösségre, annak választott vezetőire bízza a komplexum adminisztrálását.
Az sem volna utolsó szempont, hogy a prefektus beszélje a helyi közösség nyelvét, és tisztelettel viszonyuljon annak szimbólumaihoz – akkor talán elérhetnék, hogy a közember ne az elnyomó hatóság végrehajtójaként tekintsen az intézményre, és ünnepként élje meg a prefektúra napját.