A nagy fogás

A rendőrség óriási fogásáról röpítette világgá a hírt az országos hírügynökség. A törvényesség szemfüles őrei lebuktattak egy munténiai óvónőt, aki „eltulajdonított” az intézményből hét tejet és öt kiflit, amit a gyerekek a tej-kifli programban kaptak. A rendőrségi közlemény nem részletezi, de szerény számításaink szerint a kár értéke akár a 10 (azaz tíz) lejt is elérheti. Ez igen, kérem! Legyen már végre rend ebben az országban!

Félreértés ne essék: az óvónő, elvben legalábbis, törvényt sértett, ami nem díjazandó. A vonatkozó jogszabály ugyanis előírja, hogy az át nem vett tejet és kiflit vissza kell adni a szállítónak. Sőt, a tejet tulajdonképpen vissza kell vinni az iskola raktárába, hiszen több hónapos a szavatossági ideje (hogy akkor vajon látott-e az tehenet, arról most ne nyissunk vitát), és másnap újra ki lehet osztani. A rendőrségi közlemény azonban nem részletezi, hogy milyen körülmények között vitte haza a pedagógus a tejet és kiflit. Mert előfordulhat, és erre nap mind nap van példa, hogy a gyermekek egy része nem fogyasztotta el az állami tízórait. Megtörténhet, hogy a tejekkel a nagyszünetben egy kapura fociztak, vagy összeirkálták, aláírták, kifestették. A kiflit felbontották, de nem ették meg. És egyáltalán: az okozott kár 10 lej!

Biztos, hogy ebből országos hírt kell csinálni? Alkalmas ez akár arra, hogy az igen megtépázott nimbuszú rendőrség imidzsét javítsa? Nem kellene-e esetleg szétnézniük, hogy hová tűnt el a titkosszolgálatokkal összefonódó tevékenységet folytató Sebastian Ghiţă nevű médiamágnás? Mert a hatósági felügyelet alá helyezett személyek és a szökevények felügyelete és elfogása a rendőrség dolga. Vagy nem találnak-e széles ez országban olyanokat, akik nem tíz lejeket, hanem tízmilliókat lopnak – euróban, nem lejben. Ja, hogy ezekkel szembeállni némiképpen bonyolultabb, mint egy óvónőt meghurcolni 10 lejért? Hogy ahhoz jól felkészült, feddhetetlen rendőrökre, nyomozókra van szükség? Előfordulhat, hogy nem ilyenekből áll a román rendőrség?