Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Hallom, hogy a bankjegy elnöke minden bizonnyal nyugdíjba készül, mert szeretné előzetesen felvenni a nyugdíjazáskor szokásos jutalékot, bizonyára nem keveset. Ugyanis ez is fizetésfüggő.
Nyilván eszembe jut, hogy évekkel ezelőtt a pedagógusokat egy tollvonással megfosztották ennek a végkielégítésnek az örömétől, egyszerűen eltörölték. Pedig jól jött a mindenkori szerény javadalmazású pedagógusoknak, hogy nyugdíjba vonuláskor meglepték először négyhavi, majd háromhavi, végül kéthavira lecsökkentett segéllyel; egy idő óta ez sem jár. Persze, nem csak ezt vonták meg a nemzet rabszolgáitól (ez már nem napszámos-, hanem rabszolgasors).
Annak idején a pályakezdőket letelepedési díjjal támogatták, az első fizetéssel együtt utalták. A vidéken tanítókat is megfosztották az úgynevezett bónusztól. Létezett a jelenlegi, négy- vagy ötévi futamidejű, 20-25 százalékos emelést jelentő érdemfokozati juttatás mellett a 15 százalékra rúgó, évente odaítélhető jutalék. És létezett az úgynevezett kétszázalékos prémiumalap, amelyet az iskola vezetőtanácsa adományozhatott minden hónapban a legjobban teljesítő kollégáknak. Aki húzott, többet „robotolt” a társainál, valamennyicskével többet kaphatott.
Mindez nem volt elég: az évekkel ezelőtt a parlament által megszavazott 50 százalékos béremelést már a legelső hónapban megvonták, aztán törvénybe iktatták ennek utólagos rendezését. A törvény ma is megvan, de pénz nincs, úgy mondják. Így hát a nemzet rabszolgái roppant türelmesen várják, hátha megszánja őket valaki.
És közben ráfekszünk a tévére, hadd lássuk, ki hol nyaralt, melyik parlamenti képviselő melyik egzotikus szigetre vitte családját, tátott szájú tanúi vagyunk az ellopott és soha vissza nem térített eurómilliókból tündöklőknek… És közben az is eszembe jut, hogy egy kétgyermekes pedagógus-házaspár immár esetleg csak álmában juthat el Szovátára és Parajdra (belépés a tóra egy napra felnőttnek 30, gyereknek 25 lej), esetleg úgy, hogy egynaposra tervezi szovátai nyaralását.
Amiért mindezt szóvá teszem: a visszatérő parlamenti képviselők figyelmébe ajánlanám, hogy ezeket a visszavett, ellopott, elkobzott juttatásokat a pedagógusoknak vissza kell szerezni.