Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A nemzetáruló lélekkufár

Az elmúlt hét kiemelkedő politikai eseménye a Jobbik valamint az SZDSZ utódpártjainak közös tüntetése volt. (Egy zárójelet megérdemel az SZDSZ-utódpártiság kérdése: az, hogy az SZDSZ tovább él a pénteki tüntetőkben, Momentumban, az Együtt-ben és az LMP-ben, nem jelenti azt, hogy a párt legvehemensebb nemzetellensége ne élne tovább egy másik politikai alakzatban is, a Gyurcsány-féle Demokratikus Koalícióban.)

A rendszerváltó gigatüntetés, melynek célja az lett volna, hogy megmutassa azt a hatalmas össznépi felháborodást, ami a „korrupt zsarnoknak” (Vona szólította így Orbán Viktort, midőn „kiszólt” a miniszterelnök felé a Kálmán Olgával folytatott kedélyes beszélgetés közben) a demokráciát ellehetetlenítő lépése (értsd: a tiltott pártfinanszírozásban vétkes szervezet megkapta méltó büntetését az arra illetékes állami szervtől) miatt ellenállhatatlan erővel tör fel a magyar társadalomból.

„Megmozdult az ország” – hirdeti Vona és a Jobbik. Nos, igen, megmozdult. A tüntetésen részt vett különböző becslések szerint 1000-2000 ember. Ez bizony igen kevés. Nem ahhoz, hogy „megdöntsenek”, de ahhoz is, hogy a legkisebb mértékben megingassanak egy kormányt. Volt-e jelentősége ezzel együtt a tüntetésnek? Volt. Megmutatta, hogy a vezetők szintjén kompatibilitás van a Jobbik és az SZDSZ utódpártjai között, de egyben azt is, hogy egyik párt szimpatizánsai sem rajonganak ezért az elvtelenségben, pragmatizmusban fogant frigyért.

Az ember nem mindig örül, ha jóslata beválik. Bő fél éve fogalmaztam meg azt a hipotézist, hogy a Jobbik a baloldal szavazóinak megcélzásával végül két szék között a pad alá esik, s nemhogy „kormányváltó pártként” nem fog „elszámoltatni” senkit, hanem még annak is örülhet (nem kicsit, nagyon, hogy egyik potenciális „taktikai szövetségesüket” idézzem), ha eléri azt az eredményt, amit még az elvek feladása nélkül, 2014-ben elért.

Kár ezért a pártért, melynek lelkét bevallottan az elnöke vette el. Csak azt nem tette hozzá, hogy valójában nem is annyira „lélekelvételről”, hanem a párt lelkének áron alul történt elkótyavetyéléséről volt itt szó. Vona eladta a Jobbik lelkét Simicskának. Semmi túlzás nincs abban, ha leszögezzük, hogy ezzel a rendszerváltás utáni időszak első számú nemzetárulójává vált.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás