Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A nemzetépítés összecseng

Egy koszos hadi köténybe csombolyított erőszakszerződés egyetlen aláírója sem hitte, hogy kitört a béke. Budapesten került tulajdonomba az egyik könyv, Koós Kálmán írta az 1950-es években, a Hungarista Mozgalom adta ki Argentínában l960-ban. Címe: Voltunk, vagyunk, leszünk. Már a cím is erőt sugall, bizalmat a jövőben, mert a bizalom aztán ugyanvalóst elveszett. Ezek a rettenetes világháborúk annyiban hasonlítanak a szerelmi állapothoz, hogy hihetetlen hitet, reményt szórnak a jövőre.

Koós Kálmán a hungarista mozgalom igazát, jó szándékát keresi, és amennyit talált, tételesen igyekszik bizonyítani. A mozgalom híve és egyik vezéregyénisége volt Szálasi Ferenc is, akinek kimenekülnie nem sikerült Magyarország vonzerejéből, illetve sikerült, de a menekülésében az amerikai sereg markába került; visszaszolgáltatták a háború végén, aztán a kommunista erők sürgősen felakasztották.

Olvasom Koós Kálmán Argentínában megjelent könyvét, olvastam régebb is, és ebben a zivataros vírusvilágban engedem, rázzon ébrenlétre ismét a drámai leírás. Eszembe sincs dicsőíteni Szálasi Ferencet, aki közel került a hatalomhoz a háborús országban a maga hungarizmusával, mellyel semmit sem tudott dűlőre vinni, csak önmagát – és még sok ezreket – a sietős halálba. A könyv 277. oldalánál magam is ledermedek. Idézem állapothatározóm szövegét. „1930-32 között ismét Budapesten szolgál (Szálasi), és megírja második munkáját: Racionalizálás a köztisztviselői kérdésben. E munkájában javasolja az állami házassági kölcsön bevezetését, mely kölcsön aztán a gyerekek számával is törleszthető lenne.”

Nem attól dermedek némára, hogy a nemzet hasznára akart szolgálni Szálasi. Meglep, hogy szinte szó szerint egyezik az ő szövege a mostani Magyarország házasság- és gyermektámogató programjával, melyet Orbán Viktor államfő fogalmazott meg, léptetett életbe a család, a gyermekszaporulat, a nemzet javára. Hangsúlyozom: távol állok attól, hogy egy napon említsem a háborús bűnös Szálasi Ferencet Orbán kormányfővel. A nemzetápolás megfogalmazása lepett meg ez esetben, és ezt teszem szóvá. Kilencven év távolában összecsengő mondat a nemzet érdekében. Ez nem véletlen, ez vélet… És minden a mostani nemzetépítés javára.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás