A pénz és a nemzeti lélek

Hol is kezdenénk számba venni földrajzilag a nagyhatalmakat? Ez is szóba került nem egyszer jelenlétemben. A kérdés egyszerű, aztán a társaság szellemi tagozódásától függ mindig a válasz változatossága. Most épp azon gondolkodom egymagamban és világjárványban, honnan is indul a válasz, illetve mikortól, időben.

Kibúvót nem is keresek, hiszen ismerem a véleményemet. Inkább arról kellene beszélni, hogyan tekintenek önmagukra most azok az egykori nagyhatalmak, amelyek s akik igenis akarták Európa, Ázsia újabb és újabb felosztását. Egy országnak, különösen nagyhatalomnak nincsenek erkölcsi, szellemi furdalásai. Az a Franciaország, mely minden áron le akarta és Napóleonnal le is tudta tiporni egy rövid időre a Habsburgokat, ma tehetetlenül veszi számba az önmaga segítségével beáramlott közel-keleti hitbelieket és azok áldozatait. Németország megbűnhődte a két rettenetes világháborút, meg Oroszország is a kommunista birodalmaskodást.

A kérdést azért komponálom a léces kerítésen, adna-e választ valamelyikük fennhangon az egykori, mondjuk a trianoni áldozatok ma is nyomorgó népeinek? Európa ma képtelen magába nézni, noha Trianon aljas bíráinak döntését máig nem heverte ki. Mondhatnám, az akkori bírák, ítészek politikai utódai ismét a legnagyobb bűnöket langyosítják. Hogy lehetséges ezt a szerencsétlen Európát újból hasonló bírák elé állítani?

Emlékezhetünk, milyen esengő, hálás és súlytalan elégtételben reménykedtünk, amikor a frissen megalakult Európai Unió „méltónak” tartotta Magyarországot a tagságra 2004-ben. Ma az a gyülekezet akarja a szemünk előtt végítéletre kényszeríteni az európai „nagyságokat” – Európa és a nemzeti államok vesztére. És Magyarország ismét célkeresztben! Az ítélkezők elsősorban Magyarországot támadják ismét, mert ez a Trianon után megmaradt csepp ország ismét nem akar engedni a 48-ból.

Vespasianus római császár (Kr. u. 269-79) kimondta: Pecunia non olet, azaz: a pénznek nincs szaga. Európa ma is bűzlik. Mondhatni az utolsókat rúgja, de – nem jó helyre. Harácsra, pénzre megy ám a játék. A pénz a lényeg, nem a nemzeti lélek…