Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A jeles, művelt román történész, Neagu Djuvara szinte kötelességszerűen írta meg Kelet és Nyugat között című tekintélyes művét. Ebben könyvtárra való szerzőtől idézve próbálja kifejteni, hogyan jutott a mai Románia jelen állapotába.
Nyugati forrásai, többnyire diplomaták, katonák vagy történészek, nem győznek csodálkozni a Havasalföldön és Moldvában mindenütt jelen lévő kettősségen, egyrészt a becsületesen dolgozó parasztok nyomorán egy hihetetlenül gazdag országban, meg az ő vérüket szívó bojárok, az udvartartásukhoz tartozók szívtelenségén, gazemberségén – őket senki sem tudta igazából kiismerni. A nyugatiak már akkor sejtették, honnan fúj a szél – Sztambulból –, csak nem jött, hogy elhiggyék, mi történik a szemük láttára.
Röviden? Az 1700-as évek elejére, valamikor azután, hogy a Porta megkínoztatta és megölette Constantin Brâncoveanut és négy fiát, utána meg a rivális Cantacuzino-klánt, gyakorlatilag kitépték a gyökereit az igazi nemességnek Havasalföldön, írmagja sem maradt azoknak, akik harctéren, bátorságukkal, eszükkel, kemény jellemükkel vagy kitartással szereztek vagyont és tekintélyt.
Munkája végeztével a Porta meghonosított egy olyan mocskos rendszert, ami évszázadokra megmérgezte ezt a környéket. Felállt egy zsarolható piramis, csúcsán a névleges uralkodóval, aki szabályos bérletet fizetett a trónjáért, s a hierarchia minden szintjén megvásárolhatók lettek a címek, beosztások: bojárok, akik a címet megvásárolták az uralkodótól, és továbbadták a temérdek ispravnic-nak, vagyis gondviselőknek, elintézőknek, és így le végig. Mindezek tetejébe a rendszerbe belekódoltak egy intézményesített instabilitást: a címeket, beosztásokat egy évre lehetett megvásárolni – hogy minél több kiszolgáltatott jelentkező tartsa fenn azt! Erről írta a megdöbbent Alexandre de Langeron: „mértéktelen erkölcstelenségük és gazemberségük fájdalommal és szánalommal tölt el mindenkit.”
Dióhéjban ennyit a hazai politikai kinevezések hagyományáról, amit gyökeresen meg kéne változtatni. Segítségül csak annyit, hogy az „olcsó kínai holmik” hazájában a császár már Krisztus előtt pár száz évvel sem restellte kompetencia alapján kinevezni a hivatalnokokat – és így lett Mennyei Birodalom.