Feladatunk a Kárpát-medencében
„Aztán nemcsak anyagi, de szellemi létünknek is kell valami táplálék… Mi ösztönözhet...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
Aki mostanában Romániát járja a megmondhatója, hogy mindinkább kettészakad az ország, mármint gazdaságilag. Egész más a fejlődés üteme a tágabb Erdélyben és más Regátban. Igaz, a munkamorál sem ugyanaz, hiszen amíg a transzilván tájakon megfogják a dolog végét, addig Moldovában, Valahiában inkább a külső támogatást és segítséget várnak. Olyannyira észlelhető, hogy mind több újságíró és politikus pendíti meg az országra veszélyként ezt.
Aminek szét kell válnia, az úgyis szétválik, főleg ha nem trombitálják munkára az ókirályságbelieket. Mert eddig ezek a segélyváráson kívül csak a határt nézték, hogy miként távozzanak. Sajnos, némelyikük Erdélyben akad el, olyannyira, hogy több erdőelvei város egyik-másik negyedét a nép Moldovának hívja. És hogy ősiségüket bizonyítsák, mihamarabb odabiggyesztettek egy-egy újabb ortodox templomot, ha lehet minél nagyobbat, és érdekes módon sokat a vasútállomások közelében, hadd lássa az errefelé kószáló külföldi, hogy ki errefelé az úr.
A templomok mellett a Mihai Viteazul-szobrok szaporodnak még gomba módra. Ma már szinte nincs Erdélyben tájegység, ahol a muntyán vajda lovas szobra, netán egy rá emlékeztető emlékmű ne bukkanna fel. Ott „gyönyörködhetünk” benne Sepsiszentgyörgy, Gyulafehérvár, Kolozsvár, s legutóbb Nagyvárad terein is. Azért az idézőjel, mert a román szakemberek szerint is ezek nem éppen a legsikerültebb alkotások. Sőt. A magyarok lakta vidékekre a román ősiség erősítéseként, bizonyításaként tették oda. Többet Nicolae Ceauşescu utasítására. Kolozsvárra (ahol a vajda csak egyszer járt, Baba Novac kivégzéséért a város lakosságát megbüntetni) úgy került, hogy Gyulafehérvárra két szobrász munkáját rendelték meg azzal, hogy a vesztes mű Călugăreni-be kerül. Ennek az útját azonban a diktátor megváltoztatta, a vidék románságát jobbítani.
Szentgyörgyön sem tapsoltak Mihálynak. Nagyváradon pedig a katonai helyőrség adta össze a pénzt a töménytelen rézre és egy aránytalan szoborra, amelyet aztán a szépen rendbetett város főterére helyeztek. Annak ellenére, hogy a vajdának semmi, de semmi köze nem volt a Szent László király alapította településhez. De ilyen semmiség nem gátolta a városatyákat.
Tehát a történelem meghamisítása, a hazudozás tovább folyik…